Az első fecske: Takács Krisztián, polgári nevén #Csipi
Csipi vagyok, bő 10 éve kezdtem futni nulla érdemleges állóképességi sportmúlttal. Fél év futás után futottam egy épkézláb maratont, három év után kezdtem valós utratávokat futni, először aszfalton, majd terepen. Öt éve jórészt terepen futok, teljesítettem az összes hazai terepfutó kihívást. Január óta újra az aszfaltra fókuszálok, pont az NN Ultrabalaton miatt.
Ja! Muki kérte, hogy legyen valami személyes infó is, például mi a kedvenc állatom, nos: a macska, de a vadon élő állatok közül a bagoly. A bagoly rendkívüli túlélő, szorult helyzetben képes lerágni a saját lábát – remélem erre nekem nem lesz szükségem a PUB-on.
Január óta az UB-ra edzek, elhagytam a terepezést most, ez nagy lemondás a részemről. Amikor törölve lett az UB tavaszi rajtja, azt mondtam én május 15.-én akkor is lefutom, ha kell szögegyedül, sorsszerű, hogy “rám szervezték” ezt az eseményt, egyetlen pillanatig nem gondolkoztam az induláson.
Az eddig bevált frissítésemet fogom használni, induláskor nálam lesz minden amire szükségem lesz a 220 km-en, csak a vízvételről kell gondoskodnom útközben. 100 km környékén megpróbálok valahol enni egy gyors levest, az jót tud tenni, de nem létszükséglet.
Őt alkalommal voltam bringás kísérő a teljes távon, jól ismerem az útvonalat. Nincs mumus szakaszom, talán az északi oldal árnyék nélküli emelkedőitől tartok egy kicsit, ha esetleg nagy kánikula lesz.
Tegnap jött meg az új rózsaszín cipőm, az új cipő, pláne ha rózsaszín mindig szerencsét hoz. 🙂
Egyedül megyek, ez az én döntésem volt. Többen is ajánlkoztak segítőnek, bringával, autóval is, nagyon kedves dolgok ezek, de nekem ez a Privát Ultrabalaton úgy kerek, hogy csak én, meg a Balaton.
(fotó: Runner’s World)