Monorierdőn nőttem fel padagógus család gyermekeként, Zsuzsa nővéremmel együtt. Viszonylag hamar kirepültem otthonról és elkezdtem dolgozni a vendéglátásban.
Ennek a munkának és az ezzel együtt járó káros életvitelnek is köszönhetően 30 éves koromra meghíztam 104 kilóra és a magánéletem is tönkrement, amit családi tragédiák is kísértek. Ebben a helyzeteben kezdtem el futni. Az első edzésem 1,5 km volt 15 perc alatt. 🙂 Ahogy haladtam a futással és az edzésekkel,úgy koptak le ezek a dolgok és változott meg az életem teljesen más, pozitív irányba.
Rengeteg élményt, barátot, örömöt kaptam szeretett sportomtól és a mai napig is kapok, amiért örökre imádni fogom a futást! Olyan dolgokat tudtam elérni, amikről nem is álmodtam, az meg hogy ezek a teljesítések néhány embernek motivációt is tud adni az fantasztikus érzés. Én tényleg egy egyszerű vidéki srác vagyok, aki csak úgy elkezdett futni:-)
Hamar, már egy év futást követően teljesítettem az első ultra távomat.
Ezt követte négy egyéni sikeres UB teljesítés, több 24 órás verseny, kilenc egyéni BSZM, kettő Spartathlon és a tavalyi évben egy 240 kilométeres Perui Jungel Ultra 5. helyzés, illetve amire ezidáig a legbüszkébb vagyok, a Pheidippides verseny sikeres teljesítése kísérő nélkül, első magyarként.
Ez a Spartathlon oda-vissza távja kb. 490km. Ezt 96 óra alatt tettem meg.
Jelen pillanatban kedvesemmel Barbival élek együtt és egy budai vendéglátó egységet igazgatok.