“Ahonnan én jövök nincsenek hegyek, nincsenek bércek csak makacs öszvérek!”
Vasárnap 14:00
Robogok az autópályán és az jár a fejembe, hogy ez bitang jó volt. Minden percét élveztem. Csak azt nem tudom, hogy szállok ki, ha pisilni kell.
Már évek óta úgy érzem, hogy folyamatosan fel vagyok készülve, de hogy mire azt én magam sem tudom. Már elég régen átfordultak bennem ezek a dolgok. Régen azért edzettem, hajtottam magam minden nap hogy egy bizonyos napon egy bizonyos versenyen csúcsformába kerüljek. Mostanra ez ott tart, hogy mivel minden nap edzek csinálom a dolgom így nyugodt szívvel megyek el bármilyen versenyre.
7 hónappal ezelőtt jelentkeztem a börzsönyi KÖR-re és kitűztem magamnak a február 6-át indulásnak. Kb. 1-2 hónap múlva hallottam csak a Privát Ultrabalatonról. Amikor ránéztem a legközelebbi dátum február 27. volt ,amire azonnal lecsaptam, hiszen úgy látom, hogy nagy a tolongás a helyekért.
A felkészülésem nagyon jól sikerült, február 6. előtt 3 nappal életem legeslegjobb formájában voltam. Azonban az élet úgy hozta, hogy mégse a KÖR hanem a PUB lett az idei év első sikeres futása.
Számomra is érdekes volt az a nyugalom, amely a futás előtti hetet jellemezte. Nem stresszeltem, nem spanoltam magam. Nem voltak elvárásaim, nem aggódtam. Hiszen tudtam, hogy nem lesz más dolgom, csak futnom kell és kész. Nem lesznek akadályok, patakok, sár, kidőlt fák, még ha köd lesz, akkor is ott az útvonal az órán, plusz van utcavilágítás. Csak én leszek, és a végtelen út, szerencsére nagyon jóban vagyok magammal, így abszolút pozitívan és szinte már gyermeki örömmel vártam a szombatot.
A Tókört segítővel terveztem megtenni. Csak autós kisérőm volt, akivel 10 km-ként találkoztunk. Ez nekem ideális távolság, így nem szakadok szét, plusz szeretek egyedül futni.
7 órakor végre elindultam. Felvettem egy számomra nagyon kellemes, világból kifutós tempót, majd benyomtam a tempomatot. A 2018-as teljesítésem óta változott az útvonal. Mivel túrázásaim során bejártam ezt a vidéket, rengeteg csodálatos emléket tudtam felidézni. Az emelkedőket szépen megkocogtam, ezeket nagyon szeretem, mert legalább van egy kis változatosság a monoton ügetésben.
Ment is minden, mint a karikacsapás. Az útvonal csodaszépre sikeredett. A perőcsényi szántók, a komor, lombtalan erdőfoltok Dörgicse előtt, kőtenger a Káli-medencében. Kékkút a maga alpesi falvakat idéző utcájával, a békésen legelésző gulyák Salföldön, halkan csörgedező patak Ábrahámhegyre befelé. Távolabb már látszodtak a Tanúhegyek magasba törő csúcsai. A Római út varázsa, ahogy jobbról a bazaltorgonák, balról a “magyar tenger” végtelen zöldje szorítja egy keskeny útra a futót. Szigligeten nagyon jó az új út, mely teljesen felvisz a vár kapujához. Érdekesség, hogy én még akkor jártam itt, amikor ez a felvezető út csak köves szekérút volt. Majd szépen lassan kezdtem bevenni a nagy balost. Gyenesdiás előtt csatlakozott hozzám egy kilométer erejéig egy nagyon aranyos futólány, akinek ezúton is köszönöm a kellemes és biztató szavakat. Majd elértem a Déli Part végtelen egyenesét. Fogalmam se volt, melyik településen vagyok, nem volt kanyar, nem volt semmi. Pontosabban azért mégis. Nagyon szép emlékeim vannak Fonyódról, Boglárról, Lelléről. A siófoki hullámok most is ámulatba ejtettek. A világosi kilátó pedig maga a csoda. Ismét egy éles kanyar, és már “robogtam” is a cél felé.
NAPFELKELTE‼️ Nekem ez a kedvenc részem az ultrázásban. Amikor felkel a Nap az egyszerűen elvarázsol. Az éjszaka néma sötétje után, újra ébred minden. FANTASZTIKUS. Az utolsó kilóméter, az utolsó méterek és végre ülhetek amíg akarok…………
Hát ennyi a történet. Kérlek nézzétek el nekem, hogy nem hablatyolok a tempókról, holtpontokról, nehézségekről, merev lábakról, vonakodásról, dühről, csalódásról, örömről, büszkeségről, fáradtságról….. Ezek hozzátartoznak az ultrákhoz, ha ezt csinálod számolni kell velük.
Fontos kiemelnem két számomra kulcsfontosságú részletet. Egyrészt a futás során nem lett vízhólyagom, minden körmöm a helyén maradt és a savas, merev lábakon és a fáradtságon kívül nem lett semmi belszervi vagy mozgatószervi bajom.
Másrészt ez egy tesztfutás volt, amit már nagyon régen ki akartam próbálni. Már évek óta nem használok a frissítésemhez géleket, bogyókat, porokat azonban mindig ittam kólát és Powerradet. Most azonban ezeket is mellőztem. Szóval a legbüszkébb arra vagyok, hogy csak és kizárólag természetes élelmiszerekkel frissítettem.
Íme a lista: VÍZ, mézes zöldtea, olajos magvakból gyúrt mézes golyócskák, teljes kiőrlésű tönköly kenyér, gyümölcskompót, babpép.
Láss csodát így is beértem‼️
Szeretném megköszönni Kornél Barátomnak a profi frissítést, azt hogy elviselt, és kitartott mellettem a végéig.
Köszönöm Neked aki olvasod ezt a sok „maszlagot” és akár egyszer is gondoltál rám, szurkoltál nekem.
Köszönöm neked Életem❤
Köszönöm a szervezőknek ezt a csodálatos élményt, májusban találkozunk.
Hajrá fussatok, fussatok🙂