Csillag Eszter két gyermek édesanyja. Több szempontból is érdekesek, egyben extrémek a teljesítményei, amelyekkel bizonyít önmagának, hitet ad másoknak, és építi gyakorlatilag a magyar terepfutást (is). Hongkongban él a családjával. Az időeltolódást figyelembe véve, kivárva az ottani esti altatást végre sikerült beszélni vele… 🙂
Nekünk magyaroknak egy picit megfoghatatlan az a világ, amiben élsz. Milyen Hongkong?
Nehéz erre pár szóban bármit is mondani. Ez egy több, mint 7 milliós gigaváros. Gyakorlatilag 0-24 órában jelen van a pezsgés és a lüktetés. Éppen ezért nagyon sokan választják a rendszeres mozgást kikapcsolódásként. Nagyon sok zöldövezet van. Például ahol mi lakunk, gyakorlatilag 10 percnyi kocogás után máris terepen futhatok, ami számomra a legszeretettebb közegnek számít.
Mikor találkoztál a terepfutással?
2015-ben egy ismerősöm invitálására próbáltam ki. Szerelem volt első látásra, de valójában úgy éreztem magam, mint Super Mario, aki futva és ugrálva gyűjtögeti a pontokat. A terepfutás és én egymásra találtunk.
Innen egyenes út vezet az ultra terep távokhoz?
A barátnőm, aki anno elhívott az első terepfutásra vett rá az első versenyre is a Dolomitokban, ami 135 kilométeres volt. Persze ez nem egy tudatos döntés volt, inkább vak vezet világtalant, de hatalmas élményt jelentett. Azt a versenyt 110 kilométernél abbahagytam, és talán egy év volt, hogy túltegyem magam rajta. Az azt követő versenyek szinte mind viszonyítási helyzetek voltak az elsőhöz képest. Aztán idővel átalakult, és most már azért más szellemben versenyzek. Megbocsátóbb vagyok magammal szemben. Végülis nem magammal versenyzek a versenyen, hanem másokkal.
Melyik volt számodra a legtökéletesebb megmérettetés?
Nem kérdés: a 2022-es UTMB. Ott a világelitben ötödik lettem. A legjobb teljesítményt sikerült kihoznom magamból a 170 kilométer hosszú versenyen.
Egy magadfajta futó mennyit fog fel a látványból a versenyek során? Látod, hogy egy völgy milyen szép, vagy egy hegy mennyire tekintélyt parancsoló? Vagy csak tempó van és kész?
Ha verseny van, akkor verseny van! Ennek ellenére vannak olyan csodák a természetben, amelyek magukkal ragadnak. Sokszor utólag ugrik be, hogy egyik vagy másik szakasz mennyire gyönyörű volt.
A futók, és gondolom a terepfutók egyik rémálma a holtpont. Te hogy kezeled ezeket a kritikus pontokat?
Huh, olyankor igyekszem fejben feldarabolni az előttem álló távot. Igyekszem olyan szakaszokat kitűzni magam előtt, amelyek rövid távon leküzdhetők. A holtpontoknak azonban megvan az a sajátosságuk, hogy ahogy képesek hirtelen ránk törni, olyan gyorsan el is tudnak illanni. Lehet egy időjárásváltozás, egy versenybeli új helyzet. Valakit megelőzök például, vagy engem hagynak le. Ezek mind-mind képesek kibillenteni a holtpontról.
Mit kell tudni most rólad? Milyen edzésmunkát végzel?
Alapozási időszak van. Csaknem végleges a versenynaptáram, ennek megfelelően állítom össze az edzésmunkát. Természetesen főleg egyéni versenyeim lesznek, de itt Hongkongban például csapatversenyben is rajthoz állok februárban…