“Hát sziasztok!
“Van elszámolnivalója a privát ultrabalatonnal”
Ezt írta az admin amikor eljött ismét a nagy pillanat. És igen valóban volt, hiszen tavaly júniusban kénytelen voltam feladni a kört, ráadásul előtte a myway 240-et is. Az előző évhez képest, amikor minden sikerült. Picit kezdtem aggódni.
Kiégtem? A 46 év? Tudok még kétszáz fölötti távot futni? 😱
Mindenesetre azt megfogadtam, hogy többé nem adok fel ilyen könnyen semmit! Amíg dobog a szívem, nyitva a szemem, és tudok járni, menni fogok előre! Most a hőség nem fenyegetett, a februári időpontot sikerült lefoglalni. Nem baj gondoltam, télen még úgysem jártam a balcsin, kíváncsi voltam a másik arcára is. 😀 Előző éjszaka nem aludtunk ott, már hajnali négykor indultunk hatvanból feleségemmel Krisztával, és két jó barátunkal Zsoltival, és Piroskával, akik egyébként a helyi futónagykövetek. Bicajt most nem vittünk kocsival terveztük a frissítést megoldani.
Az autóban sikerült picit még szundizni, és amikor kinyitottam a szemem a jobb oldalon pillantottam meg a tavat. 😂 Valami nem ok! Mindíg azt mondják a bal oldalon kell lennie, akkor jó úton jársz. (ez mondjuk a futásra igaz) Itt csak egy körforgós kihajtót tévesztettünk el fűzfőnél, és máris Kenese felé vettük az irányt. 😀
De volt időnk bőven.
Füreden a Pubon megszokott, kihalt, hideg, Annagora várt, és ez jellemző volt az egész Balatonra. Nem akartam az északi partot elfutni, és nem is most terveztem megdönteni a legjobb időmet, egyszerűen csak körbe akartam futni. Legyen meg a kör és kész.
Szépen kényelmesen hatos, vagy inkább az alatti időkkel kocogtam. Nekem, aki hozzászoktam, hogy Kriszta ott van mellettem a bicajon, furcsa volt egyedül futni. Énekelgetni próbáltam, még jó, hogy senki nem hallotta. Ledöbbentem, hogy mennyi régi slágernek nem tudom már a szövegét. 😱 De így szépen fogytak a kilik, és a reggeli hideg is kezdett engedni. Szinte észrevétlenül jött is Badacsony, majd Szigliget, ahol egy kis szilárd kaját is vételeztem. Elkezdem szépen lecsordogálni Keszthely felé, ami nem tudom miért, de nem a kedvenc szakaszom. A várost elhagyva (ott legalább volt egy kis élet) egy pár az erdőbe jött ki drukkolni nekem, és csokit is kaptam ajándékba! 🙏
Köszi szépen ismeretlenül is!
Aki futott már Pubot télen, az talán tudja milyen “izgalmas” tud lenni a déli part éjszaka, hidegben. 😱
Elég ingerszegény…
Esteledett, megint hűvös lett, koptattam a rémhosszú egyenes utcákat. Borzasztó volt nekem egyedül, de megpróltam csak pozitív dolgokra gondolni. Sehol nem volt egy lélek sem, csak a varjak, vagy mik, károgtak vészjóslóan. Kísérőim tökéletes ütemben, és helyen vártak mindig. Nagyon tudtam örülni nekik. Például Fonyódon, amikor a kolbászfesztiválról hoztak tökipompost, meg kolbászt pitában.(utóbbit nem mertem bevállalni) 😀
Minden szép, és jó volt kb. 150 km-ig. Számítottam rá, hogy lesznek gondok, és jöttek is. 😒 Hiába voltam melegen öltözve, nyújtottam, kentem, masszíroztam, a felső combizmaim, és minkét vádlim úgy beálltak, hogy szinte a lábaimat sem tudtam emelni. De nem érdekelt, néha gyors gyaloglással vegyítettem, a futásra emlékeztető mozgásomat. Nem aggódtam, én már Siófoknál, a szintidő pedig még csak valahol a déli part elején kódorgott. 😀 A parti beton hotelszörnyetegek hosszú sora mellett, már párom is jött velem, gyors mérges séta, és kocogás, beszélgetés. Ez jól esett már nagyon és felváltva Zsoltival jöttek velem. Amikor egyedül voltam Akarattya után, akkor megpróbáltam két villanyoszlopközt kocogni, és ugyanannyit futni. A lábaim még most is mint két sziklatömb… 😒
És jött a kanyar, még harminc kili… így… de nem akartam “buzizni” 😀 ahogy valaki írta!
Megyek előre és kész! Nincs izé! Nem azért jöttem, hogy feladjam!
Nem akarok hazafelé az M7-en az autóban szomorkodni, és megbánni, hogy miért álltam ki. Ha mást nem, ennyit tanultam a kudarcokból.
Ez már az enyém lesz! Pont.
Szokták mondani, ha rákanyarodsz az északi partra, szinte látni Füredet, az már a célegyenes.
Aha… csak nem nekem és nem most😂
Az a szakasz legalább olyan hosszúnak tűnt, mint az eddig megtett 180 km. 😱 Az időjárás egyébként kegyes volt hozzánk, mert délelőttre megenyhült az idő, kis szél kíséretében, az embereket is kicsalogatta. Közben már a talpcsontjaim is iszonyatosan sajogtak minden lépésnél, és a szívembe zártam az útvonalat amikor levitt a főút mellől a partra, majd egy genya emelkedőkön vissza. 😁 Ekkor már – ahogy jött a cél – mindenki halálos ellenségem volt, ugyanúgy a nem csengető bicajos, vagy a kutyasétáltatók, és a frissen mosott futóruhában zerge módon suhanó futók. (ha tudták volna mit nem tudtam volna adni azért, hogy úgy tudjak futni mint ők)😀 🏃
De semmi gond, a szintidő még Kenesénél, én meg itt Fürednél! Ahol a sétányon belefutottam, jó nem futottam, belesétáltam a BAC szervezte “szerelmes füred” futóversenybe, ahol találkoztam Foresstel, és konstatáltuk, hogy a KS 900 nem egy gyenge cipő! Majd rajtkapunál jött egy hatalmas élmény! Futók sokasága tapsolt nekem, és kaptam egy szuper érmet is! 😀✌️ Libabőr….. 🤩🙏Köszi szépen nektek! 💗
Valaki kiabált, hogy – Nyomd meg a végét! Én már nem! Minek? 😀 De azért nem a köves emelekedőt választva, a másik oldalon csak bekocogtam. 💪
Megvan!!!
30 óra 16 perc.
Volt már jobb, és rosszabb köröm is. De itt értékeltem már igazán, hogy nem adtam fel!!!
Pokoli nehéz volt….
Köszönöm szépen a kísérőim segítségét! ✌️ 💗
Kellettek nagyon! És mindenkinek aki drukkolt, aggódott!
Szép napot kívánok nektek!