“Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világban
S édes lenne a halál
Hát ilyen értelemben”
/Kispál és a Borz/
Kalandorok kíméljenek? Épp ellenkezőleg!
Minek ment oda?! Élni!
Miért kell körbefutni? Hát mert ott van 😀
Nem emlékszem, hogy futottam volna maratonnál hosszabbat aszfalton, a tavalyi Suhanj!6-on kívül. Az ultrák világába egyértelműen az erdők és a hegyek szippantottak be, imádom a meredek mászásokat és a repülős lejtőket, a szépkilátásokat a magaslatokról és a patakokat a mély völgyekben.
Éppen ezért kell kipróbálnom most ezt is. Csak a Jóisten tudja, mi lesz a vége. Se időterv, se semmi terv, csak futni és átélni a szürke aszfalt monoton ritmusát, elmerülni a gondolatokban. Fürdőruha természetesen lesz nálam, naptejet azért talán nem viszek.
Drukkoljatok, most igazán szükségem lesz rá.