Hálásan köszönöm mindenkinek, aki követett, üzent, szorított értem! 🙏
Akik pedig kijöttek a Balatonhoz egy hajrára – el sem tudják képzelni, milyen erőt adtak ezzel. Egy ilyen hosszú távon, versenykörnyezet nélkül, önmagadat motiválni a legnagyobb kihívások egyike. Mégis, most úgy éreztem, hogy bennem erősebb volt a belső hajtóerő. Ez vitt előre, lépésről lépésre.
Az NN Ultrabalaton sosem könnyű kör. Egy Balaton-kör mindig tartogat meglepetéseket – fordulatokat, váratlan helyzeteket. Ez most sem volt másként. A hideg idő különösen nagy figyelmet igényelt, főleg frissítésben: ha nincs elegendő energia, jön a lassulás, a megállás.
A testem a hideg hatására extrán dolgozott – nem kevesebb, mint 10 alkalommal kellett megállnom pisilni. Ez minden alkalommal: kesztyű le, nadrág kiköt, elvégzem a dolgom, aztán újra készülés az indulásra (de gondoltam, milyen jó, a vese is dolgozik rendesen). Aprónak tűnik, de sokat elvesz az időből és a ritmusból is – mégis tudtam: végig fogok menni.
A cél egyértelmű volt: PUB-pályacsúcs. Az edzőm, Maráz Zsuzsi, kalkulálta nekem az időt, amivel ez lehetséges. Ez adott egy célt, amibe kapaszkodhattam. És sikerült: a 2020 óta érvényben lévő 18 óra 17 perces rekordot sikerült 17 óra 04 percre módosítanom.
Tudtam, hogy az elején menni kell, mert ahogy beáll a sötét, jönnek a lassító tényezők: a hideg, az egyenetlen utak, az emelkedők. Fejlámpával futni mindig nehezebb számomra – mivel szinte sosem edzek olyan helyen sötétben ahol fejlámpa kell, így nincs nagy rutinom benne. Idő kell, mire megszokom a fényt, és még akkor is sokkal óvatosabb vagyok, figyelnem kell, hova lépek. Ez mindig kihívás számomra, de tanulok belőle.
Nem tudok elég hálás lenni annak a két nagyszerű embernek, akik végig mellettem voltak, frissítettek, figyeltek rám, és szinte üzemszerűen segítették a haladásomat. Nélkülük nem lett volna csúcsdöntés – ebben teljesen biztos vagyok. Hudanik Zoli, Lobog Gergő – köszönöm, srácok, ez veletek sikerült!
Ez az egész nem csupán egyéni teljesítmény volt, hanem egy újabb lépcsőfok. Egy állomás az előttem álló, talán eddigi legmerészebb vállalás felé:
- április 25-én jön a Projekt422. Egy eszementnek tűnő vállalkozás: kétszer körbefutni a Balatont. Nem egyedül, hanem még öt fantasztikus ultrafutó társammal együtt.
És nem öncélúan – mindannyian karitatív céllal tesszük.
A cél, hogy 61 óra 27 perc alatt teljesítsük a duplakört – ezt az időt a legendás Csipi jelölte ki.
És ahogy mondani szokták: a lehetetlen csak addig létezik, amíg el nem indulunk felé.
Hajrá! Maradj Erős!