Privát Ultrabalaton amit nagyon vártam, ami szerintem egész jól sikerült (így utólag a körülményekhez képest) és tökéletes volt arra, hogy a formámat fent tartsam a jövő évre és mindezek mellett hasznos tapasztalást is szereztem vele.
Szeptember 20. Balatonfüred. Reggel 6:30-ra ott voltam kis csapatommal Annagóra Aquaparknál. (Éva, Tomi, Patrik). Minden ideálisnak tűnt akkor még.
6:56-kor még gyorsan kicseréltem egy égőt a kocsiban és 7 órakor rajt. Patrik jött velem 60 kilométer biciklivel, amit még könnyedén 5:57-es átlaggal futottam. Tomi mondta közben, hogy 2 perc hátrány a tavalyi időhöz képest. (parádés)Frissítés is tervszerűen működött. Minden tökéletesen ment, ráadásul miénk volt az egész Balaton. Az sem hiányzott, hogy nincsenek frissítő pontok és futótársak a pályán. Jó érzéssel futottam és arra gondoltam talán ez még nagyon jó is lehet. Keszthelynél (70 km) már éreztem, hogy lassulok, de akkor még nem gondoltam, hogy a meleg miatt. Egyébként jól bírom a meleget – legalábbis eddig így volt.
Vas vármegyében ezt már egy ideje mindenki tudja… A fenékpusztai úton már világossá vált számomra is, hogy itt most lesz egy kis harc a meleggel. A biciklis aluljáróban leültem pár percre. Tomi akkorra már szerzett jeget, mellyel Éva igazi wellness érzést szerzett számomra. Pár perc után elindultunk, húsz méter séta és újra futás. A déli parton sokszor megálltam. Ha ettem azért, ha ittam azért….
Balatonmárián találkoztam akkor még egy számomra ismeretlen szombathelyi futótárssal, akitől kaptam egy hideg sört is. Néha a legkisebb gesztusok a legmaradandóbbak. A futók közössége tényleg különleges. Ezután azt gondoltam jobb lesz…de megint jött az érzés hogy le kell ülnöm és megint szükségem van a jeges wellnessre Évától. Pár perc pihenés után újra elindultunk. A frissítés nem ment. Se enni sem inni nem tudtam úgy ahogy kellett volna egy ilyen távhoz…de nem adtam fel.
A déli part hosszúnak és végtelennek tűnt nem volt komfortos a futás, de legalább haladtam. Fonyódnál (105 km) jött az érzés vajon végig tudok menni, meg tudom csinálni?? Sok van hátra még és az erőm is fogytán…Elindult a fejmunka magammal.
Van B terv? Kell B terv? Nem “Nincs “B” terv!”
Csak egy tervvel jöttem, ami kizárólag Balatonfüred lehet! Jöttek a biztató, jóleső szavak, üzenetek. Aztán jött a sötét, de a lehűlés elmaradt. Az éjszaka nem adott könnyebbséget. Továbbra is meleg volt, és minden lépés egyre nehezebb. Mikor később ránk sötétedett vártam a hűvösebb időt de hiába. Ahogy Aliga után fordultunk rá az északi partra, fáradt voltam már, de viszonylag jobban ment a futás. Tomi szerint az északi parton voltak olyan szakaszok, amit a tavalyi időmhöz hasonlóan futottam. Talán csak néhány szelet sportcsoki volt… meg a szívem.
Ez adott erőt. Ez vitt előre.
A szívem vitt be Füredre – és a három profi kísérőm!!!
Köszönöm, Edit, neked is a célban a meleg fogadtatást!
Összegzés a PUB körről:
Idő: 25:43 perc
Ez 1 óra 55 perccel lett hosszabb, mint a tavalyi egyéni csúcsom – és mégis, ez lett a negyedik legjobb időm a 7 teljesítés közül.
De talán most nem is ezek a számok a legfontosabbak. Visszatérni egy hosszabb sérülés után, bizonytalanságokkal tele.
Nagyon akarni, mégis óvatosnak lenni.
Megküzdeni a meleggel, ami eddig számomra ismeretlen volt,
és mégis: nem feladni, célba érkezni!
Tapasztalni. Tanulni. Hálásnak lenni.
Hatalmas köszönet az NN Ultrabalatonnak a lehetőségért, hogy elindulhattam a PUB körön!
És köszönöm mindenkinek a segítséget, a szurkolást, a támogatást és a biztatást!
Különösen:
Vásárhelyi Évának
Csonka Tominak
Galavits Patriknak
akik már kétszer is végig kísértek a Balaton körül – nem is tudom, hogyan lehetnék elég hálás érte!