PUB: Balogh Zoltán beszámolója!🤩
Július 18-án 7:00-kor rajtolva, 28 óra 55 perces idővel teljesítette Zoli a Privát Ultrabalaton kihívásunkat. 😎🔥
Fogadjátok szeretettel a beszámolóját:
“Privát UltraBalaton! 🦢
209 km – 28:55:13
Válaszd a futást!
Válaszd a 209 kilométert a Balaton körül, amikor még azt sem tudod, miért állsz rajthoz.
Válaszd a hajnali hideget, amikor a rajt előtt még remeg a kezed.
Válaszd a fejlámpa fényét, a sötétet, a csendet, amit csak a cipőd koppanása tör meg.
Válaszd a tempót, ami először túl lassú, aztán túl gyors, aztán már egyszerűen csak
létezik.
Válaszd a frissítőpontokat.
Válaszd az izót, a kólát, a gélt, a banánt.
Válaszd a sótablettát, mert már nem a testedben bízol, hanem a rutinban.
Válaszd a fájdalmat, azt a fájdalmat, ami először csak suttog, aztán üvölt.
Válaszd a hólyagokat, a merev combokat, a gyomrot, ami fellázad.
Válaszd azt a pillanatot, amikor felteszed a kérdést:
– Mi a francért csinálom ezt?
És válaszd azt is, hogy mégsem állsz meg.
Válaszd a napfelkeltét a Balaton felett.
Azt az egyetlen másodpercet, amikor minden értelmet nyer.
Aztán válaszd újra a szenvedést.
Válaszd azokat, akik ott vannak melletted, akik nem kérdeznek, nem magyaráznak, csak töltenek egy kulacsot, rád néznek, és azt mondják:
– Menni fog.
Válaszd a holtpontot, azt az üres állapotot, amikor már nem gondolkodsz, csak mész,
lépésről lépésre, kilométerről kilométerre.
Válaszd azt, hogy nem adod fel.
Válaszd a célegyenest, a befutót, a barátokat, akik ott várnak.
Válaszd azt a pillanatot, amikor végre megállhatsz.
Válaszd az örömkönnyeket.
Válaszd, hogy néhány nappal később már a következő rajton gondolkodsz, mert végül
nem a 209 kilométert választod, nem is a Balatont, hanem azt az embert, aki egyre
erősebb lesz minden egyes lépéssel.
Én választottam.
A PUB is választott: Engem.
Amikor megjött az email, hogy jóváhagyták az indulást rögtön hívtam Lolót aztán Rolit.
Roli 10 perces performanszot adott elő, hogy miért lenne Ő a legjobb választás bringás kísérőnek. Mondom nyugi, vegyél levegőt, senki nem akar júliusban egy futó mellett tekerni a Balaton körül. 🙂
Pénteken átvettük a szállást, sétáltunk, vacsoráztunk aztán átbeszéltük a másnapi
frissítést.
Reggel az Aquaparkhoz közeledve érezni lehetett, hogy hosszú napunk lesz. Már nem
úgy ültek a poénok. 🙂 Rajt előtt még Eráék is befutottak, pár szót beszéltünk és már
indultunk is. Mondom Rolinak a kihalt parkolóban, ez egy nagyon unalmas és rossz
hangulatú megmozdulás lesz. Ehhez képest már Örvényesnél várt Füleki Ádám.
Gyors fotó, 1-2 szó aztán indultunk tovább…
Az úton folyamatosan bíztattak, tapsoltak, hajráztak. Nem is akartuk elhinni, az emberek figyelik merre járunk. A Varga Pincészetig minden rendben ment, az idő kegyes volt hozzánk bár már kezdte megmutatni az erejét.
Haladunk az úton nagyobb gond nélkül egyszer csak a Megaman team egyetlen női
tagja Kriszti vár, lejött egy kicsit szurkolni. 😊
Kezd meleg lenni, locsolom magamat, próbálom hűteni, de mintha nem működne. Szépen lassan és alattomosan kúszik fel a pulzusom. Római úton vidám bringás társaság vár és tapsolnak egy bisztró előtt. Másnap Csopakon várnak, még énekeltek is. 🙂🎷
Mire Berénybe beértem teljesen kivoltam. Szólok a srácoknak 1 óra múlva keltsetek fel.
Az út túloldalán gyrosoznak, de már kelek és öltözök át, indulásra készen vagyok.
Nézem az órát amennyire látom szemüveg nélkül…. fél óra sem telt el, hát ez van, de ki vagyok pihenve. A nappalt ki kell bírni valahogy, de közben haladni is kellene.
Valamivel Fonyód előtt Virág Pali, szólok Rolinak 1000 közül is megismerem a futását, jön felénk.
Ő is csak miattunk jött le Bettivel, pár szót beszélünk, iszunk egy alkoholmentes sört és megyünk Fonyódra, majd ott is találkozunk.
Bélatelep, életem első UB versenyén itt szálltam ki, most a közelében sem vagyok
annak, hogy feladjam. Megiszom a sör másik felét aztán elköszönünk Paliéktól, folytatjuk utunkat.
Fonyódligeten várt egy nagyon jó kis társaság, kaptunk jeget, fagyit… szerintem
nem tudtunk volna olyat kérni ami ne lett volna. A sört nem fogadtam el amiért később Rolika puffogott mert megitta volna. 😀
Az éjszaka elég csendesen eltelt, 2x aludtam, hajnalban kaptunk banánt és vizet plusz
rengeteg támogatást, ami napokkal később is hihetetlen. Magasparton kiültünk egy
fotóra, időnk volt bőven mert a terv annyi volt, hogy szintidő előtt beérjünk.
Fűzfőn a strandnál kanyarodok le, bokor mögül a Kovács család tűnik fel, meglepődök. A jókedvünk és a hitünk nem hagyott el 1 percre sem. Almádiban Pistiékkel lett teljes a Megaman team. Innen már fél lábbal is bemegyek ilyen élményekkel a zsebemben.
Egyszer csak Era Tomival teker mögöttem, kérdezi, hogy a Roli ugye nem ennyit beszélt tegnap óta? Á dehogy. 🙂 Jön az ukáz, Csopakig futás van. oké, be is indultam….
egészen a sarokig ment. 🙂
Csopakon a tegnapi társaság már énekli is, hogy “Nem adom fel, míg egy darabban
látsz…. ” újra tudok futni. Onnan már szinte végig mozgásban mentem, amíg Füreden
Hajrá BAC felkiáltásra lettünk figyelmesek. Ignácz Mariettáék, megörültünk nekik de szó szerint rohantunk, hogy 29 órán belül beérjünk. Azért 1 fotóra mindig marad idő.
Sétálunk hárman az Annagora felé a többiek ott várnak. Kozma Andris hangját
meghallani a befutónál se semmi, de ez most más volt!
Nagyon hosszú és kemény nap volt de, hogy unalmas vagy rossz hangulatú lett volna azt nem lehet mondani.
Az UB-val össze se lehet hasonlítani, ez egy másik rendezvény. Mondtam is, hogy nem erre “fizettem” be, pedig DE!🙂
Szeretném megköszönni Mindenkinek aki, biztatott, szurkolt, tapsolt mert rengeteg erőt adtatok.
Loló, Roli nélkületek ez nem ment volna. Le a kalappal, amit a 29 óra alatt
csináltatok arra nincsenek szavak. 🙏🙏”