PUB meglepetés: Respect Muay Thai 2 a rajtvonalon

Sziasztok, Veres Ádám vagyok a Respect Muay Thai 2 csapat ,,ceo-ja”.

Tulajdonképpen, fizikailag különösebben megterhelő sport tevékenységek nélkül telt el az életemből az ,,A” oldal. Majd, mikor már érzésre is megfordult a bakelit, késztetést éreztem arra, hogy a két kisgyermekem mellett rendelkezésemre álló ,,rengeteg” szabadidőmbe, valamilyenfajta sport tevékenységet is beiktassak. A Thai Box-ot választottam.

Itt ismertem meg Szászi Ferit, edzőmet (vírusgazdát), aki később a futással, ill. az UB.-val is megfertőzött. De csak sorjában.

Azzal ugye nem árulok el senkinek sem nagy titkot, hogy bármilyen intenzív sporttevékenységhez, alapvetően szükséges valamilyen szintű állóképesség. Mert, hogy ebből sok nem volt és venni sem lehetett, valahogy szerezni kellett. Itt jött képbe a futás, lelkes hobbifutók is lettünk.

Az UB 2015. táján merült fel először. Edzőbá áradozott róla, és mivel ő sokkal jobban állt a felkészüléssel, odáig eszkalálódott a dolog, hogy benevezett 2016-os UB-ra, egyénibe 😮 . Az álom nem valósult meg, de arra tökéletesen elég volt, hogy jó mélyen bekapjuk az UB. horgot.

2017-re újra neveztünk, és nehogy megint beragadjunk, a biztonság kedvéért már 12 fős, túlnyomórészt a küzdősport egyesületünk tagjaiból álló csapattal. Az élmény leírhatatlan volt, nagyon örültünk a célban egymásnak, a sikernek, a kajának, hogy már nem fúj a szél, nem esik az eső és végre vége van. 20 óra 18 perces űridővel értünk célba, kategória 127. és abszolút 285. helyen. Az már ott megfogalmazódott bennünk, hogy jövőre is itt a helyünk és duplázunk, persze ehhez még nagyon sok mindent újra kellet, tervezzünk.

A 2017-es, 12 fős UB. kat. 127. és absz. 285.

Csapattagok: Peti, jómagam, Boti, Ági, Fruzsi, Péter, Ricsi, Orsi, István, Frank (edzőbá), valamint a fotón nem szereplő, S. Gyuri és A. Fecó.

Ugyanebben az évben, az először megrendezett UTT-re is neveztünk. Az UB. hullámait meglovagolva azt hittem, hogy majd úgy kell félrelökni a csapattagokat, hát nem így volt, alig tudtam még négy embert összerángatni, hogy meglegyen az öt fő, és ne kelljen egyedül lesétálnom a távot. Bár a versenyen váltakozva, sz@rrá áztunk és megfagytunk, majd jól megizzadtunk, összességében ezt az eseményt is nagyon élveztük.

2017-es, 5 fős UTT-111, start és a célban. kat. 77. és absz. 123.

Csapattagok: Gartner Peti, én, Egyed Sándor, Kuli Orsi, Friedrich Józsi és segítőnk Nagy Attila

A 2018-as UB. nevezésre nagyon készültünk, olyannyira hogy mindjárt 2 csapattal is bejutottunk ugyanazon névvel. Ezért az egyik csapatunk neve mellé rajzoltunk egy kettest, ebből született a ,,Respect Muay Thai 2” – ezt a csapatot azóta én szervezem.

A XII. UB-ra, 12 fővel neveztünk, de végül csak 10 fővel sikerült elstartolnunk, a már említett okok miatt. Mivel a köridőnket túl nagy ráhagyással adtuk meg, ezért reggel 4:40-körül indultunk Aligáról. Ez csúnyán megbosszulta magát, átfogó helyismeret hiányában sokszor bolyongtunk, keresgéltük az útvonalat, mert az előttünk vagy velünk együtt startolókhoz képest tempósabban kezdtünk és néhány tíz kilométer után nem volt kit követni. Mindezek ellenére sikerült célba érni 18:12-es idővel az 53. helyen. Öröm és Boldogság.

A másik csapatunk az 5 fős mezőnybe nevezett, ők 21 óra 35 perc alatt teljesítették a távot.

2018-as, 10 fős UB. csapatunk egy része. absz. 53.

Csapattagok: Jómagam, Christer Olsen, Lux Bálint, Pósa Joe, Hollósi Gábor, Friedrich Józsi, lent, Szászi Feri, a fotón nem szerepelnek, Irényi András és Garancsy Balázs.

Ebben az évben is indultunk az UTT-111-en, 6 fős csapattal. A 11 körüli starttal meg úsztuk a reggeli hűs harmatot, mert mikor indultunk szerencsére már erősen sütött a nap. Aki ott volt az tudja, aki nem az csak sejtheti, mennyire is volt ez szerencse. Míg árnyékban csak 35 fokig, addig a töltés tetején, az árnyéktól mentes, fekete aszfaltcsíkon, érzésre néha 100 fok felett volt, a hőmérő higanyszála. Szerencsére másra is sütött a nap, így a remek, kat. 8. és az absz. 14. helyen értünk be.

2018-as, 6 fős UTT-111 kat. 8. és absz. 14.

Csapattagok: Gartner Péter, Christer Olsen, én, Pósa Joe, Friedrich Józsi, Egyed Sándor.

2019-es UB-ra csak egy, 10 fős csapattal terveztünk, szerencsére az első nehézséget a nevezést, ,,simán” abszolváltuk. Azonban a tagtoborzás, mint mindig, most is szinte a legnehezebb feladat lett. A régi bokszoló csapatból már senki sem tartott velem. A létszámot, Budakalászi futóversenyekről, ill. ismeretségi köreink teljes kiaknázásával tudtuk csak kipipálni☹.

Nagy izgalommal vártuk Füreden, a 16:47-es rajtunkat (valószínűleg a nevezésünknél, most meg túláraztuk a tehetségünket és ezért volt ilyen kései a rajtidőnk). A start és az első hetven kilométer zökkenőmentesen zajlott – bár négyen voltunk 50. évünk felett és csak hobbifutók vagyunk, végig tartottuk a 3:50- 4:10 p/km-es átlagot – addig szinte örömfutásnak tűnt az egész. Keszthelytől, az elhúzódó, azóta már azon a szakaszon rutinszerűvé silányuló szakadó eső, a viharos szél, pocsolyák – az ezzel együtt járó vizes göncök tudták csak némiképp árnyalni a jókedvünket. Siófok környékén, már kezdtek kifogyni a tartalékok, a mosolyunk sem volt már annyira őszinte, de az átlagunk csak minimálisan csökkent. Beértünk. Nagy szintet ugrottunk az ezt megelőző évekhez képest, a semmiből kerültünk szinte, az UB. nagy létszámú csapatok, ,,élmezőnyébe”. Alig hittük el, hogy 15 óra 21 perc alatt is célba lehet érni. Azt meg pláne nehezünkre esett felfogni, hogy csak 8 perccel maradtunk le a kategória dobogójának legalsó fokáról – ráadásul összetettben a hetedik helyen végeztünk. Nagyon örültünk az eredményünknek, bár 87 percet kaptunk az elsőktől, ez semmilyen rossz érzést nem táplált bennünk, sőt! Inspiráló célnak tűnt, hogy talán majd egyszer, a privát, hobbifutó kis csapatunkkal felnövünk a ,,nagyfiúkhoz”, az elsőkhöz.

2019-es, 10 fős UB. kat. 4 és absz. 7.

Csapattagok, a bal fotón szereplők: én, Egyed Sándor, Pósa Joe, Csáki Attilla, Koller Dániel, Remete András, Friedrich Józsi, Irényi András, Rozenberszki Dávid, Madarász Csabi.

Az UTT-111-en már szorosan az, ezt a versenyt is abszolútban nyerő Szolgálati agarak mögött végeztünk az 5-10 fős ill. az abszolút kategóriában (11 perccel lemaradva), majd ezek után ősszel, mi voltunk, az abszolút leggyorsabban teljesítő csapat az először megrendezésre kerülő UB. Trailen.

2019-es, 10 fős UTT-111. kat. és absz. 2.

Csapattagok, jobb fotó: -, Csáki Atti, Pósa Joe, Madarász Csabi, Balog Kata, Koller Dani, Pászti Roland, Egyed Sándor, Christer Olsen és Friedrich Józsi.

2019-es, 10 fős UB.Trail, absz. 1. hely

Csapattagok, Jobb fotó: Pósa Joe, Friedrich Józsi, Balog Kata, Koller Dani, Madarász Csabi, Asztalos Erika, Kutnyánszky Áron, Csáki Atti és Pásztor Atti.

Az előző évekhez képest csapatversenyeink szempontjából 2020 volt a legizgalmasabb. 2018 őszétől, az Óbudai Élményfutárok nevű, közösségi futó csapat, gyorsító edzéseivel egészítettük ki a heti mozgásra szánt időnket. Minden kedden, tavasztól őszig, a II. ker. UFC. pálya, télen a Margit sziget. Bár sok idő telt el, míg a jól mozgó és menő tagok is csatlakoztak, csapatunk versenyeihez, azt hiszem a végén jó kis fúzió született belőle.

Az UB. halasztva, az első versenyünk az UTT-126 lett. 10 fős csapattal neveztünk és álltunk rajthoz, nyár közepén délelőtt 11 tájban.

A rajt után a verseny első harmadában, folyamatos adok, kapok alakult ki, köztünk és most már mondhatjuk, hogy a rivális Szolgálatiak között.

Mivel más csapat nem készült ilyen tempóval, csak velük kellet számolnunk és a hőséggel. Fél táv előtt még fej-fej mellet haladtunk, de ezután a hőség a mi stratégiánknak kedvezett és tetemes előnyre tettünk szert, ez nem tartott ki a végéig. A verseny harmadik szakaszában az agarak, morcosak és harapósak lettek, s mikor ez sem segített, stratégiát váltottak majd iszonyú hajszába kezdtek. Lenne mivel takarózni, mondjuk, hogy a helyi közlekedési infrastruktúrának köszönhetően, a közös, közúti & vasúti híd előtti tilos jelzés, megakadályozta, hogy időben tudjunk váltani. Vagy az út széléről, a futó társaimat, szerencsére csak verbálisan vegzáló és lassító, néhány sportszabályzati szakértő.

Ez a takaró túl rövid lenne, valójában azért lettünk üldözöttekből üldözők, mert ők több energiát tudtak tartalékolni a végére és összességében a csapatuk, erősebb volt a miénknél.

Bár másodikként értünk célba, nem éreztük, hogy vesztettünk volna bármit is, mert miután lehagytak minket, nem adtuk fel, meg volt az egybehangzó akarat, hogy nem adjuk olcsón a bőrünket, pedig volt, hogy már 3 perc körüli idővel is vezettek.

Azért a végéig ebből, még le tudtunk faragni 30 mp-et. Sem ezt megelőzően, sem ezt követően, nem futottunk még, ilyen szoros és izgalmas versenyt, hihetetlen élményekkel gazdagodtunk, mi és szerintem az ellenfeleink is. Nagyon jó érzés volt a végén gratulálni és kezet rázni a harmadik helyezett HRSE csapattal és a dobogó legfelső fokára álló Agarakkal, majd felkapaszkodni ismét a dobogó második fokára.

2020-as, 10 fős, UTT-126, kat. és absz. 2.

Csapattagok: jobb fotó: Friedrich Józsi, főkolompos, Egyed Sándor, Csáki Atti, Pósa Joe, Koller Dani, bár a fotón nem szerepelnek, de a csapat tagjai voltak még, az Élményfutárok különítményének kiváló harcosai is, Galántai Gyuri, Zelnik Robi, Zelnik Peti és Szabó Balázs.

XIV. UB.? Megtartották?

Szerencsére, igen. És mivel előző évben indultunk az UTT-n, nevezési jogunk is volt az UB-ra, 13 fős kategóriában.

Bár ismét csak nehezen, de az utolsó pillanatokban sikerült, a még üresen álló helyeket is betöltenünk csapatunkba, néhány nagyágyúval.

Start, Okt. 03. 17:35, kellemes szép idő. Mivel az agarak korábban startoltak, ők már ekkor Badacsonytördemic és Szigliget között vágtáztak, kényelmesen behúzogatva a szakasz első helyeket.

Nagyon gyorsan kezdtük, úgy terveztük, hogy mivel, riválisaink valószínűleg, nem fordítanak majd ránk kiemelt figyelmet, ezért az első 60-70 km-en, kell majd megszerezni azt az előnyt, amivel vélhetően, magunk mögött tudjuk tartani őket, a célig. A lopakodást, Keszthely környékéig sikerül észrevétlenségbe tartani, eddig 20 perc körüli előnyt szereztünk. Itt csúnyán megváltoztak a körülmények, belefutottunk, a megszokott Keszthelyi viharba. Minden sokkal nehezebb lett, néha olyan intenzíven esett és villámlott, hogy azt se láttuk merre menjünk, nem hogy azt, hogy hova lépjünk, a viharos szélről nem is beszélve.

Az égiek műsora, nem csak esőt hozott, hanem némi balszerencsét is. Az egyik futónknak lejárt a műszakja, lelépett. Én a stressz és fáradság miatt, kipontozódtam, csak a partvonalról segédkeztem. Egy másik futónk így pár nélkül maradt (nem úgy), ezért sokkal kevesebb lehetősséget kapott, majd nem sokkal később a Szemesi szakaszon, letörött a kísérő bringa pedálja, így a rider, aki egyben az egyik futónk is volt, elveszett a ködbe és ezzel, magával rántva a szakaszvégétől, az ezen az etapon futónkat is. Mivel két csapattag, csak később, Siófoktól csatalakozott hozzánk, így a maradékuk csak nehezen tudott a sűrű cserék között, megújulni és az időjárás viszontagságaival is megküzdeni. Kicsit lassultunk, ez tulajdonképpen várható volt, hiszen hat fővel kellett tartani a tempót, a menet közben ébredező és teljesen bevaduló, 13 fős agár csapattal. Szép lassan, Szemesig, elkopott az előnyünkből több mint 10 perc, bár ezt a következő szakaszon vissza is kaptuk (riválisaink irányt tévesztettek) nem dőlhettünk hátra, mert a mentőcsapat, még messze volt. Ment az adok, kapok, azaz inkább kaptunk mindenből, a maradék esőt a felhőkből és kb. 5 percet az ellenfelünktől. Mikor a randi helyére értünk, még mindig volt 13 p. előnyünk. A pihent srácok elindultak és bár nagyon tolták, látszott, hogy ez kevés lesz. Egy egész csapattal szembe, ketten, 50 kilométeren keresztül? Skeptic. Ezért egy- egy, frissnek látszó taggal, néhányszor, tehermentesítettük őket. A másik csapat így is gyorsabb volt, bár néha visszacsentünk pár 10 másodpercet és szereztünk még, néhány abszolút szakasz elsőbbséget, az előnyünk rohamosan fogyott. Hajnal előtt, szerencsére az eső alábbhagyott, a 215 km. elfogyott és célba értünk. Az emlegetett szerencse, azért a végére még, 6 perc előnyt meghagyott.

2020-as, 13 fős UB. 215km. 12ó.46p. kat. & absz. 1.

Csapattagok: bal fotón: fent, balról, most csak segítönk, Friedrics Józsi, Pintyő (Ádám Attila), én, Szabó Balázs, Inci(Tiricz Irén), Koller Dani, lent, Zelnik Peti, Csáki Atti, Galántai Gyuri (edzőbá), Zelnik Robi, Józsa Gábor, a jobb fotón, Robi mögött rejtözködő MesterBálint és középtájon található Lőrinc Gergely.

Elindultunk az UB. után kettő héttel rendezett UB.Trailen is, ahol bár 10 fős csapatba regisztráltunk, de csak hét és felen álltunk a start vonalra (volt közöttünk 1, bokasérüléssel bajlódó hölgy tag is). Ismét mi lettünk, a leggyorsabban teljesítő csapat, nem a mi hibánk, hogy így alakult

2020-as, 10 fős UB.Trail. absz & kat 1. (a másik is ott készült, tuti)

Csapattagok: én, Pósa Joe, Csoki (Kovács Zoli), Csáki Atti, Balog Kata, Koller Dani, Bódis Lívia, és Pásztor Atti

A Respect Muay Thai 2 csapata a következő tagokból áll össze:

Al-Hajal Sándor: “Szenvedélyes táncos, és lassan újra motivált futóbolond”

Eredményeim:

– 800m: 2:10

– 1500m: 4:28

– 5k – 17:29

– 10k – 35:43

– Half marathon 1:17:26

– Marathon 02:50:35

Korábbi edzőim: Zemen János, majd Szabó Gábor (Sashegyi Gepárdok).

Mostani edzőm: Zsíros Márk (Élj, Szeress, Fuss)

Célom: újra boldogan és felszabadultan futni 😊

Honti György: 2016 óta szerepel a futás az életemben: futás, terepfutás, akadályfutás.

Csapatom a HegyiKecskék.

Edzőm: Szabó Sándor

Utóbbi évben az akadályfutásban nemzetközi szinten, több dobogós helyezésem is volt.

Félmaraton váltóban, többször voltunk dobogósok, valamint a tavalyi UB-n, 3 fős váltóban, az első helyet szereztük meg.

A gyorsaságomon még sokat szeretnék javítani, hogy ezáltal, még többször végezhessek dobogós helyen.

Célom, minél több terepfutóversenyen indulni és ott, a lehető legjobb eredménnyel végezni, valamint, Spartan versenyeken, a korosztályos mezőny elejében szerepelni.

Honti Tamás: 2016-ban kezdtem el a futást, akkor még nem nagy rendszerességgel.

Futás, terepfutás, akadályfutás.

Csapatom a HegyiKecskék.

Edzőm: Szabó Sándor

Az utóbbi évekbe sikerült akadályfutásban, dobogóra állnom nemzetközi szinten is.

Félmaratoni váltóban, többször álltunk már a dobogó legfelső fokán.

Céljaim, minél több terepfutóversenyen kipróbálni magam és a terepfutó OB-ban, jó helyezést elérni.

Ezek mellett a Spartan versenyeken korosztályos dobogó, vagy minél jobb helyezés, valamint a bajnokság végén is szeretnék a dobogóra állni.

Ezek mellett Spartan EB-n lehető legjobb helyezés.

És gyorsulni, gyorsulni…

Juhász Patrik Ákos: 7 éve futok, kiskoromban kezdtem.

Atlétikáztam és kb. 3 éve tértem át a hegyifutásra, terepfutásra, mivel megnyertem az országos bajnokságot a korosztályomban.

Azóta versenyeztem az

– U18-as Wmra világbajnokságon Olaszországban,

– U18-ban Skyrunning vb-n

– U20-as vb-n Andorrában,

– 2019-ben U18as világbajnokságban, szintén Olaszországban.

– 2019-ben Szlovéniában a hegyifutó világkupán U20-ban 3. helyezést értem el, erre vagyok a legbüszkébb.

A legutóbbi versenyem, az a Kékes Csúcsfutás volt, ahol 2. lettem, 1 mp-re az elsőtől.

2020 márciusában lettem Mfse tag, azon belül Hegyikecske és 1 éve edzek Szabó Sanyival.

Lencse Gábor: 3 éve, 28 évesen kezdtem el futni.

2 éve készülök edzővel, Szabó Sándorral.

A HegyiKecskék csapatába tartozom és lassan egy éve a Magyar Futósport Egyesületnek is tagja, versenyzője vagyok.

Mivel a futásban a sebesség fogott meg a legjobban, így a gyors aszfaltos versenyeket részesítem előnyben, a maratoni távig.

2019-ben sikerült 2:59:25 alatt lefutnom a maratont.

Célom a gyorsulás, minél előbb megfutni egy OB szintidőt és ezáltal, részt venni az OB versenyeken.

Lőrincz Gergely: Idén lesz 10. éve, hogy elkezdtem triatlonozni.

Főleg hosszú távra készülök. Előtte biciklizgettem amatőr szinten.

Jelenleg az 575 Team triatlonos csapat versenyzője vagyok.

Tavaly indultam először az UB váltó csapatában. Elég nagy örültségnek tűnt hajnalban leautózni a Balatonhoz és gyorsan lefutni egy sötét, néha esős pályán, a tervezett távot.

De az eredmény, illetve a csapatban futás hangulata kedvet csinált az újbóli induláshoz. Remélem hasonlóan jó hangulatban teljesítünk idén is!

Makár Laci: 48 éves, 2 gyermekes apuka vagyok.

Fiatal koromba 4 évig Nyíregyházán atletizáltam versenyszerűen. Majd 15 év kihagyás után, újra elkezdtem futni. Hamar visszajöttek a régi emlékek. Egyre jobban élveztem az edzéseket. Pár év alatt sikerült olyan szintre eljutnom, hogy a Masters kategóriában világversenyeken is kipróbáljam magam. M40-es korosztályban voltam EB-n 5000m-en 6. helyezet 16:38-al. VB-n 3000m-en 9:11-el 6. helyezett, félmaraton 5. helyezett 1:11:38-al. Félmaraton váltóban, voltam a győztes csapat tagja. Szeretem nagyon a csapatversenyeket, ezért is megyek szívesen erre a megmérettetésre is!

Bár én már az idősebb korosztályt képviselem, azért remélem, hogy hozzá tudok tenni valamit a csapat sikeres szerepléséhez!👍😀

Mester Bálint: Testnevelő tanár, 4 gyerekes apuka.
– Az Év Tereptriatlonosa 2020, 2019, 2018, 2017, 2016
– Tereptriatlon OB abszolút 1. 10x
– Terepduatlon OB abszolút 1. 7x
– OCR OB abszolút 1. 2x
– Hegyifutó OB csapat 1. 2x egyéniben 2.
– Terepduatlon EB Elit 8.hely
– Tereptriatlon EB Elit 15.hely
– Tereptriatlon VB korosztály (25-29) 3. hely

és tavaly, tagja voltam a UB. leggyorsabb csapatának is.

Pelsőczy Attila: 20 éve futok.

Viszonylag változatos volt a versenyszerű pályafutásom. 3 éves koromtól úszás, síelés, majd 3 év judo, 8 év öttusa. Ezt követően kezdtem el futni, 18 évesen, hobbiként.

Hát nem teljesen úgy alakultak a dolgok.

Legjobb időim síkon

– 3000m 8:33

– 10.000m 31:11

– félmaraton 1;09:59

Helyezésben UP OB 4. hely.

11 éve a hegyifutásra specializálódtam. Azóta 5 felnőtt egyéni országos bajnoki címet és sok dobogós helyet szereztem, illetve minden évben indulhattam legalább 1 világversenyen.

Jelenleg testnevelő tanárként és futó edzőként dolgozom. Persze igyekszem szaladgálni is. Tavaly még sikerült kijutnom a hegy VB-re, de sajnos, mint oly’ sok más verseny, ez is elmaradt.

A csapatba Inci hívott. Azt mondta, jó móka lesz 😁

Rozenberszki Dávid: 24 éves vagyok és épp most végzek az ELTE-n informatikai mesterképzésen.

Egész életemet úgy életem, hogy minden érdekelt és mindenbe is bele szerettem volna kóstolni, ez igaz a sportéletemre is. Küzdősportokkal kezdtem, majd kosaraztam, kajakoztam, röviden triatlonoztam most pedig éppen terepfutok és jégkorongozok. Lényeg, hogy heti legalább 6 sportolás tuti legyen, mert akkor érzem magamat testben és lélekben teljesnek.

Versenyszellem nem sok szorul belém, ,,sajnos” a mások sikerének pont ugyanannyira szoktam örülni, mint a sajátomnak, így nagy sikereim nem voltak. Azért saját magam legyőzése mindig motivált, illetve edzeni is nagyon szeretek, így amikre relatív büszkébb vagyok az tavaly egy 2:49-es maraton, 1:19-es félmaraton, valamint pár ultra távú verseny egészséges teljesítése. Igazán a hosszú távokat szeretem terepen, de időhiány miatt résztávokkal edzek, abszolút nem professzionális módon.

Nagyon várom már a UB-t és azt, hogy együtt vágtázzunk egy olyan csapatban, ahol csupa példaképekkel versenyezhetek együtt. Sok sikert mindenkinek!

Szabó Sándor: 2004 óta élek a futás világában.

Gyulán születtem és kezdtem ezt a sportot, ahol eleinte pályán, mezein és utcán versenyeztem, 3000m-félmaratonokig, majd egy évvel azelőtt, hogy Budapestre költöztem volna, áttértem a terep-hegyifutásra, amit azóta is töretlenül űzök.

2019-ben elértem egy Világkupa összesített 8. helyet, ami már a kiemelt kategóriába való tartozással járt, ezen a ranglétrán szeretnék minél feljebb mászni.

Jelenleg a Magyar Futósport Egyesület, Terepfutó Szakosztályának a csapatkapitányaként, és edzőként tevékenykedek, például a HegyiKecskéket én irányítom illetve az IntegRun programjában is edzőként vagyok jelen. Sosem futottam még UB-n, valahogyan mindig rossz időpontra esett, de úgy tűnik, ebben a privát verzióban, lehúzhatom ezt is a listáról. https://www.facebook.com/sndrhegyifuto/

Zelnik Péter: “A futás nap mint nap, megtanít arra, hogyan lehetek jobb saját magamnál és az apró, megfelelő lépésekkel bármi elérhető. Ma legyél egy kicsivel jobb, mint tegnap és ez hosszú távon meghozza az eredményét”.

Régóta része az életemnek a sport és az aktív élet, az utóbbi években ez egyre hangsúlyosabbá és komolyabbá vált. A CrossFit, majd triatlon után jöttem rá, hogy leginkább a futás az a mozgásforma, amit a leghatékonyabban tudok beépíteni az életembe.

A több mint 10 éves Élményfutár csapat ismeretség és tagság után, az elmúlt években kezdtem el még aktívabb tagja lenni ennek a szuper közösségnek. Erős motiváló erő volt számomra továbbá, hogy a testvérem és az itt szerzett barátaim is kiváló futók, sportemberek. Mindig is hajtott a versenyszellem, korábban talán leginkább azért, hogy másoknál jobb legyek, ez még a mai napig azért bennem van, de jelentősen átalakult és már inkább a tudatos építkezésre, fejlődésre fókuszálok. Az élet minden területén sokat köszönhetek a futásnak, sok erőt tudok meríteni belőle.

A 2020-as év a futásban elért sikerekkel óriási motivációt adott, hogy még magasabb szintre kapcsoljak. A BSZM 3-fős I. helyezés, UTT csapat 2. hely, UB csapat 1. hely, Wizzair Félmaraton PB 1:22:43-as idő egyértelműen tükrözte milyen jó az irány. Ezt a lendületet kihasználva, mivel a futás mélyebben is érdekel, elkezdtem komolyabban tanulni és megtervezni a saját edzéseim, elismert szakemberek publikációi, könyvei, szakmai anyagai által.

Bízom benne, hogy a fél éve elkezdett munka és a már most érezhető fejlődés meghozza gyümölcsét és a teljesítményemmel tudom segíteni az idei évben is a csapatunkat.

Nem titkolt célom, hogy hosszabb távon szeretnék segíteni másoknak és a saját tapasztalataimat felhasználva, aktívabb és teljesebb életet élhessenek az emberek a sport és a futás szeretete által.

Örülök, hogy részese lehetek ennek a fantasztikus csapatnak. Hajrá Respect Muay Thai 2!”

Élményfutár: https://www.facebook.com/groups/148065998644044

Zsiros Márk: Kiskorom óta, életem szerves részét tölti ki a sport. Kezdetben sok sportágban próbáltam ki magam (pl.: úszás, labdarúgás, küzdősportok), de a szívemhez legközelebb a futás került. 12 évesen kerültem az atlétika pályára és azóta szaggatom a futócipőket.

18 éves koromig 800m-től 10000m-ig szinte minden versenyszámban álltam az országos pódium csúcsán. Jelenleg az OCR (terepakadályfutást) helyezem előtérbe és itt is hasonló eredményeket érek el. Végzettségem: Testnevelési Egyetem Osztatlan szakán utolsó éves hallgató vagyok és Atlétika edzői képesítéssel is rendelkezem. Elhatároztam, hogy segíteni fogok a futóknak, mert át akarom adni azokat a felejthetetlen élményeket, amelyeket én kaptam a sporttól.

Célom: Segíthessek az embereknek a felkészülésükben, mindezt úgy, hogy közben élvezni is tudják kedvenc tevékenységüket céljaik elérése mellett.