Sziasztok!
Orosi Lászlónak hívnak, Gyömrőn élek.
Tizenévesen ismerkedtem meg a futással, a teljesítménytúrázás keretein belül, a Bátyám útmutatása alapján. Akkor még a futást és a futókat nem preferálták annyira, mint most, hiszen a nevezési lapra rá is volt írva, hogy „A túra nem verseny, ne fuss”. De mi azért csak futottunk, ahogyan bírtunk…
Autodidakta módon ismerkedtünk meg a különféle sportokkal, így a futással is. Akkor még nem volt a futás köré épült tudományág. Sport táplálkozás, edzéstan, futó ruházat, pulzuskontrol, GPS, ezekről nem is hallottunk, hiszen a legfejlettebb eszközünk a C-64-es számítógépünk volt. Fogtuk a szakadt sportcipőnket, a kis bőr övtáskánkat, benne egy sport vagy cerbona szelet, kulacsban a citromos vagy narancsos plusz tabletta és hajrá. Hétvégén bejártuk, befutottuk Magyarország tájait.
A megszaporodó bokasérülések miatt a teljesítménytúrázást később felváltotta – sok más sportággal együtt – az aszfaltfutás. Ellátogattam néhány futó versenyre és tetszett a közeg. Nem pont azt adta, mint a túrázás, de mégis volt egy másfajta hangulata is. Később belecsöppentem az ultrázás világába.
Az első ultra versenyen (56 km) elért eredményemen fellelkesülve indultam páros UltraBalatonon (igaz kis részekre bontva, nem ultra távokat futva), majd pedig a következő évben 2018-ban teljesítettem az egyéni UB-t is (mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag nulla ultra tapasztalattal). Na ott és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt nem. Ez egy teljesen értelmetlen, öngyilkos, a testet és a lelket teljesen kizsigerelő tevékenység. Három hónappal később az Ultra Tisza Tó 111 rajtjában álltam…
Azóta részt vettem több aszfalt és terep ultra futó versenyen is, ahol gyakran megfogalmazódik bennem és sokszor másokban is a kérdés, hogy miért. Aki ultrázik az biztosan tudja miről beszélek. Sokan, sokféle ok miatt kezdik el az ultrafutást, aztán pedig találnak benne célt maguknak. Az én okaim, céljaim, összetettek, így meg sem próbálom ebben a rövid bemutatkozásban kifejteni. De, amikor előszőr megláttam a Privát Ultrabalaton kiírását tudtam, hogy ezt meg kell csinálni. Annak ellenére, hogy egyéni UB-t már nem akartam futni soha többet…
Most itt vagyok és ha kérdezné valaki, miért kell a Balatont körbe futni – azt tudnám mondani, amit George Mallory angol hegymászó mondott annak idején a Mount Everest megmászására tett kísérlete előtt, hogy miért akarja megmászni a csúcsot: – „mert ott van”.
A mostani futásommal szeretnék másokon is segíteni. Azoknak, akiknek nem adatott meg az, hogy egyedül, segítség nélkül futhassanak, sportolhassanak. A SUHANJ! ALAPÍTVÁNY az, aki segít nekik ebben, éppen ezért támogatom az Alapítványt. Amennyiben van lehetőséged rá, kérlek támogasd Te is a gyűjtésemet. Az alábbi linkre kattintva ezt meg tudod tenni és bővebb információt is találsz még: