Szöllősy Edina vagyok. Hol is kezdjem… A sportolást illetően nagyjából a mínusz 10. emeletről indultam. Gyerekkoromban annyi közöm volt a sporthoz, hogy Sport utcában laktunk. Falun nőttem fel. A fiúk fociztak, a lányok tesi órán kívül nem sportoltak, egyszerűen nem volt szokás. Huszonévesen a “reggelig elektronikus zenei partykon táncolás” volt a sportágam. Aztán a család-munka-házimunka háromszögben vesztem el (ahogy oly sokan).
Harmadik kislányunk születése után – 10 éve – úgy éreztem, ki kell szellőztetni a fejem. Sosem felejtem el az érzést, amikor megtelt a tüdőm levegővel, egyszerűen éreztem, hogy élek! “Mindenki egy kis kocogással kezdi.”… ahogy a futó mondás tartja.
Az utóbbi években 1-1 tavaszi és őszi célt választok. De ha épp nem készülök semmire, akkor csak élvezem, hogy futhatok. Végülis nekünk hobbifutóknak, szabadidő sportolóknak ez az igazi cél: Mozgásban maradni, ameddig csak lehet.
Na, de vissza a kronológiára. Pár évvel később egy maraton után felhívott egy kolléganőm, van e csapatom az UB-ra, illetve az Ultra Tisza tó-ra. Persze, akkor hallottam ezekről először. A 65 km-es Ultra Tisza-Tó kör a 42-höz képest nem tűnt soknak, a meleg és a gát monotóniája extra kihívás. Onnantól mágnesként vonzott: Ott a helyem egyéniben! Lelkesedésem a futás iránt a távokkal egyre csak nőtt. Imádom a mentális, érzelmi oldalát. A törődöttséget, az egyszerűséget, mindig megtalálni a jót a legnehezebb pillanatokban is, legyen a pohár mindig félig tele!
+a futásnak rengeteg járulékos hozadéka is van: Csodaklassz, különleges embereket ismertem meg a sporton-, versenyeken keresztül, nagy szeretettel gondolok rájuk! Hálás vagyok a férjemnek, aki mindig elkísér, támogat, futunk együtt is, jó csapat vagyunk lassan 25 éve. Versenykörülmények között 3 fős csapatban 1, 2 fős csapatban 3, egyéniben 2 UB teljesítésem van. Imádom a hangulatát, a Balaton parton mindig élmény futni. A privát kihívásokat kezdetek óta figyelem, naponta többször is ránézek a nyomkövetőkre, ismeretlenül is megy a drukk.
Férjem és barátnőim fognak kísérni. Lányaim otthonról szurkolnak, lélekben velem lesznek. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz versenytársak, frissítőpontok nélkül az októberi hosszú, hideg éjszakában. Ugyanakkor a kíváncsiságom benne lesz ennek a csendes “nemversenynek” minden kilométerében. A legjobb, hogy olyan emberekkel leszek körülvéve, akiket nagyon szeretek. Ezúton is köszönöm nekik, hogy rám áldozzák a hétvégéjüket! Jó zene, bulihangulat bekészítve, semmi dolgom, csak futni kell.
Köszönöm előre is a szurkolást! Hajrá csajok! Hajrá anyukák!! #kicsiabors 😉