#PROJEKT418
👉Jelentkező: HORVÁTH TAMÁS 🏃
(English content below 🇬🇧)
⏳ Még 7 nap, és kiderül, kik kapnak lehetőséget arra, hogy 2027-ben részesei legyenek a #Projekt418 különleges kihívásának!
A következő napokban folytatjuk, azoknak az ultrafutóknak a bemutatását, akik jelentkeztek a 2027-es #Projekt418 felhívásunkra. 🤩
Egy ilyen kihívásra jelentkezni önmagában is komoly elhatározás: nemcsak kitartásra és felkészültségre, hanem hatalmas bátorságra is szükség van hozzá. 💪
A végső döntésig szeretnénk megmutatni nektek az összes pályázó történetét és motivációját, hogy ti is megismerhessétek azokat az ultrafutókat, akik közül kikerülnek a 2027-es #Projekt418 indulói.
Ismerjétek meg a történeteiket, és tartsatok velünk a kihirdetésig! 🏃♂️🔥
👉Következzen Tomi bemutatkozása:
“Sziasztok!
Horváth Tamás vagyok, dombóvári ultrafutó. Az ultrafutásban már megtapasztaltam a kudarcot, a feladást, a mélypontot, de azt is, milyen érzés újra felállni és továbbmenni. 2023-ban a Spartathlonon 132 kilométernél fel kellett adnom, nem sikerült célba érnem, és akkor komolyan megfordult a fejemben, hogy befejezem
az ultrafutást. Nem szerettem volna azonban úgy lezárni ezt az időszakot, hogy a kudarc legyen az utolsó emlékem.
Újra nekifutottam.
2025-ben sikerült teljesítenem a Spartathlont. Ugyanebben az évben egy 24 órás versenyen több mint 201 kilométert futottam, amellyel országos bajnoki bronzérmet szereztem. Néhány egyéb 200 km feletti teljesítésem: BUFF 2024-ben 203 km, UB szintén 2024-ben 211 km. És UB még legalább hatszor.
Ezek a teljesítések azonban egyre inkább megtanítottak arra, hogy egy ultrafutás nem pusztán arról szól, hogy meddig bírom egyedül.
A legnagyobb kihívások során mindig vannak emberek, akik segítenek továbbmenni. Egy biztató szó, egy pohár víz, egy segítő kéz vagy egyszerűen az érzés, hogy valaki hisz bennünk.
Talán éppen ezért szeretném a 418 kilométert ezúttal egy olyan ügy szolgálatába állítani, amely számomra különösen fontos.
A #Projekt418-at a Honfoglaló Alapítvány támogatására szeretném teljesíteni, és a
gyermekotthonból kikerülő, önálló életüket megkezdő fiatalok számára szeretnék segítséget nyújtani. Különösen fontos ez számomra, hiszen életem első 6 évét én is gyermekotthonban töltöttem ikertestvéremmel együtt édesanyánk halála után.
Mögöttünk azonban volt olyan családi összefogás, aminek segítségével később családi környezetben nőhettünk fel, és önálló életünk elindítását is támogatták. De nem mindenkinek adatik ez meg.
Úgy gondolom, azoknak a fiataloknak, akik teljesen magukra maradnak, sok szempontból ugyanarra van szükségük, mint egy ultrafutónak a legnehezebb kilométereken: valakire, aki mellettük áll, aki bízik bennük, és aki segít megtenni a következő lépést.
2026 tavaszán a testvéremmel egy hónap alatt körbefutottuk Magyarországot a határ mentén 2280 km-t teljesítve. Az út során több település iskolájába is eljutottunk, ahol fiatalokkal beszélgettünk. Nem arról szerettem volna meggyőzni őket, hogy mindenkiből ultrafutónak kell lenni. Sokkal inkább arról, hogy a sport képes közösséget teremteni, kapcsolatokat építeni, empátiára és kitartásra tanítani.
Ezt az üzenetet szeretném tovább vinni a #Projekt418 során is.
A 418 kilométer számomra ezért nem egyszerűen egy újabb sportcél. Egy olyan hosszú út, amelynek minden egyes kilométerével szeretném felhívni a figyelmet azokra a fiatalokra, akiknek az önálló élet kezdete sokkal nehezebb.
Egyedül fogok futni, de nem egyedül szeretném végigcsinálni.
Szeretném, ha mellettem lennének azok az emberek, akik hisznek ebben az ügyben, és a futásomhoz kapcsolódóan minél több támogatást tudnánk összegyűjteni a Honfoglaló Alapítvány számára.
Az ultrafutás megtanított arra, hogy 418 kilométerre nem szabad egyszerre gondolni. Mindig csak a következő kilométerre. A következő lépésre. Hiszem, hogy az életben is így van.
A gyermekotthonból kikerülő fiataloknak sem az egész életüket kell egyedül megoldaniuk. Néha elég, ha van valaki, aki segít megtenni a következő lépést.
Én ezt a 418 kilométert ezért szeretném lefutni.
Nemcsak magamért. Hanem értük is.”
🏅Karitatív cél: Honfoglaló Alapítvány
Sok sikert kívánunk Tominak!🙏
⏰ November 20-án, 19 óra 00 perckor kihirdetjük a #Projekt418 indulóit!
Készüljetek! Mi is ezt tesszük! ☺️
🇬🇧🇬🇧🇬🇧
#PROJEKT418 👉 Applicant: TAMÁS HORVÁTH 🏃
⏳ Just 7 days to go until we find out who will get the opportunity to take on the extraordinary #Projekt418 challenge in 2027!
Over the coming days, we’ll continue introducing the ultrarunners who applied for our 2027 #Projekt418 call. 🤩
Applying for a challenge like this is already a serious commitment in itself. It takes not only endurance and preparation, but also an incredible amount of courage. 💪
Before making our final decision, we’d like to share the stories and motivations of all the applicants, so you can get to know the ultrarunners from whom the participants of the 2027 #Projekt418 will be selected.
Get to know their stories and follow along with us until the announcement! 🏃♂️🔥
👉 Here’s Tomi’s introduction:
“Hi everyone!
My name is Tamás Horváth, and I’m an ultrarunner from Dombóvár, Hungary. I’ve experienced failure, having to quit, and hitting rock bottom in ultrarunning, but I’ve also learned what it feels like to get back up and keep going.
In 2023, I had to withdraw from the Spartathlon at the 132-kilometer mark and couldn’t make it to the finish. At the time, I seriously considered giving up ultrarunning altogether. However, I didn’t want to bring that chapter of my life to a close with failure being my final memory.
So I gave it another shot.
In 2025, I successfully completed the Spartathlon. That same year, I covered more than 201 kilometers in a 24-hour race, earning the bronze medal at the Hungarian National Championships. Some of my other performances over 200 kilometers include 203 km at BUFF in 2024 and 211 km at the NN UB, also in 2024. I’ve also completed the NN UB at least six more times.
These achievements have increasingly taught me that ultrarunning isn’t simply about how far I can go on my own.
During the greatest challenges, there are always people who help us keep going. An encouraging word, a glass of water, a helping hand, or simply the feeling that someone believes in us.
Perhaps that’s exactly why I’d like to dedicate the 418 kilometers this time to a cause that is particularly close to my heart.
I’d like to take on #Projekt418 in support of the Honfoglaló Foundation and help young people leaving children’s homes as they begin their independent lives. This cause is especially important to me because I spent the first six years of my life in a children’s home together with my twin sibling, following our mother’s death.
However, we were fortunate to have family support behind us. Thanks to that, we were eventually able to grow up in a family environment, and we also received help when starting our independent lives. Not everyone is that fortunate.
I believe that young people who find themselves completely on their own need something very similar to what an ultrarunner needs during the toughest kilometers: someone who stands by them, believes in them and helps them take the next step.
In the spring of 2026, my sibling and I ran around Hungary along its borders in just one month, covering a total of 2,280 kilometers. Along the way, we visited schools in several towns and spoke with young people. My aim wasn’t to convince them that everyone should become an ultrarunner. It was much more about showing them that sport can bring people together, build connections, and teach empathy and perseverance.
This is the message I’d like to carry forward during #Projekt418 as well.
For me, 418 kilometers is therefore not simply another sporting goal. It’s a long journey, and with every kilometer I want to raise awareness of young people for whom the transition to independent life is much more difficult.
I’ll be running alone, but I don’t want to take on this journey alone.
I’d like to have people by my side who believe in this cause, and together, through my run, I’d like us to raise as much support as possible for the Honfoglaló Foundation.
Ultrarunning has taught me that you shouldn’t think about all 418 kilometers at once. Just focus on the next kilometer. The next step. I believe life works the same way.
Young people leaving children’s homes shouldn’t have to figure out their entire lives on their own either. Sometimes all it takes is having someone there to help them take the next step.
That’s why I want to run these 418 kilometers.
Not just for myself. But for them, too.”
🏅 Charity partner: Honfoglaló Foundation
We wish Tomi the very best of luck! 🙏
⏰ We will announce the participants of #Projekt418 on November 20 at 7:00 PM!
Get ready! We certainly are! ☺️