(English content below 
)
)
Még 10 nap, és kiderül, kik kapnak lehetőséget arra, hogy 2027-ben részesei legyenek a #Projekt418 különleges kihívásának!A következő napokban folytatjuk, azoknak az ultrafutóknak a bemutatását, akik jelentkeztek a 2027-es #Projekt418 felhívásunkra. 
Egy ilyen kihívásra jelentkezni önmagában is komoly elhatározás: nemcsak kitartásra és felkészültségre, hanem hatalmas bátorságra is szükség van hozzá. 
A végső döntésig szeretnénk megmutatni nektek az összes pályázó történetét és motivációját, hogy ti is megismerhessétek azokat az ultrafutókat, akik közül kikerülnek a 2027-es #Projekt418 indulói.
Ismerjétek meg a történeteiket, és tartsatok velünk a kihirdetésig! 
Következzen Zsuzsi bemutatkozása:“Sziasztok!
Az NN Ultrabalaton miatt lettem ultrafutó.
2011-ben, amikor még életem első maratonjára készültem, egy ötfős csapat tagjaként érkeztem először az Ultrabalatonra. Akkor láttam először közelről azokat a futókat, akik egyedül vállalkoztak arra, hogy körbefussák a Balatont.
Emlékszem, milyen csodálattal figyeltem őket. Az arcukat, az elszántságukat, a küzdelmüket. Egyszerre tűnt hihetetlennek és lenyűgözőnek, amire vállalkoztak. Valami akkor és ott megváltozott bennem. Megszületett egy álom: egyszer én is szeretném egyedül körbefutni a Balatont.
Elindultam ezen az úton, és 2015-ben már egyéni indulóként állhattam rajthoz.
Azóta ötször futottam egyéniben az NN Ultrabalatonon, és mind az ötször győztesként érkezhettem célba.
De számomra ez a verseny sokkal többet jelent az öt győzelemnél. Itt kezdődött az a történet, amely végül az egész életemet megváltoztatta.
A futást 30 évesen kezdtem, de csak a 40. születésnapomon határoztam el, hogy felkészülök életem első maratonjára. Akkor még fogalmam sem volt arról, milyen messzire vezet majd ez az út.
Azóta ötször álltam a Spartathlon dobogóján, világbajnoki címet és világcsúcsokat szereztem, és olyan különleges kihívásokon győzhettem, mint a 490 kilométeres Athén–Spárta–Athén futás vagy az 1080 kilométeres TransEspaña.
Mindezekért nagyon hálás vagyok, de talán a legfontosabb, amit a futás megtanított nekem, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amit korábban elképzeltünk magunkról.
Az NN Ultrabalatontól azóta sem szakadtam el. Ha nem versenyzőként állok rajthoz, akkor edzőként vagyok jelen, és a tanítványaimat kísérem. Óriási öröm és büszkeség számomra, hogy az évek során tanítványaim a női és férfi egyéni Ultrabalaton, valamint a PUB és a Projekt 422 pályacsúcsait is megdöntötték.
Ma már legalább akkora boldogságot jelent számomra másokat hozzásegíteni az álmaik megvalósításához, mint a saját céljaimért küzdeni.
De közben én magam sem szeretnék lemondani az álmodozásról.
Pár hét múlva betöltöm az 56. életévemet. Tudom, hogy sokan ebben az életkorban már úgy gondolják, a legnagyobb kihívások és a legszebb eredmények mögöttük vannak. Én ezt egészen másként élem meg.
Hiszem, hogy az életkor nem lehet akadálya annak, hogy új célokat tűzzünk ki magunk elé. Nem kell mindenkinek 418 kilométert futnia. Lehet az egy első öt kilométer, egy maraton vagy bármi más, amit korábban lehetetlennek hittünk.
Azt szeretném megmutatni a kortársaimnak, hogy ötven felett sem kell lemondanunk az álmainkról. Nem az számít, hány évesek vagyunk, hanem hogy van-e még bennünk kíváncsiság, lelkesedés és bátorság új dolgokba belevágni.
A Projekt 418 számomra ezért sokkal több lenne egy újabb ultrafutóversenynél.
És van még valami, ami különösen fontossá teszi ezt a vállalást.
Tíz éven át a Hospice Alapítvány munkáját támogattam a futásaimmal. Szerettem volna felhívni a figyelmet a munkájuk fontosságára.
Most egy új ügy mellé szeretnék állni.
Három futóbarátommal közösen létrehoztuk az Amatőr Sportolók Egymásért Alapítványt, (ASE) amelynek célja, hogy olyan amatőr ultrafutókat támogassunk, akikben megvan a kitartás, a szorgalom és az elszántság, de az anyagi lehetőségeik korlátozzák őket álmaik megvalósításában.
Mert a tehetség és az elszántság nem mindig jár együtt az anyagi lehetőségekkel.
Vannak futók, akiknek már egy verseny nevezési díja, az utazás vagy a szállás költsége is komoly akadályt jelent. Pedig lehet, hogy éppen egy kis segítség hiányzik ahhoz, hogy megvalósíthassák azt, amiért hónapokon vagy éveken át dolgoztak.
A Projekt 418 teljesítésével ezért az Amatőr Sportolók Egymásért Alapítvány számára szeretnék adományokat gyűjteni…
Ötször futottam már körbe a Balatont versenyzőként.
Most szeretném hatodszor is megtenni ezt az utat. Aztán a célvonalnál nem megállni, hanem továbbindulni még egy körre.”
Karitatív cél: Amatőr Sportolók Egymásért AlapítványSok sikert kívánunk Zsuzsinak!
November 20-án, 19 óra 00 perckor kihirdetjük a #Projekt418 indulóit!Készüljetek! Mi is ezt tesszük! 
Just 10 days to go until we find out who will get the opportunity to take part in the extraordinary #Projekt418 challenge in 2027!Over the coming days, we’ll continue introducing the ultrarunners who applied for our 2027 #Projekt418 challenge.
Applying for a challenge like this is a serious commitment in itself: it takes not only perseverance and preparation, but also tremendous courage.
Before the final decision is announced, we’d like to share the stories and motivations of all the applicants, so you can get to know the ultrarunners who may become the participants of the 2027 #Projekt418.
Discover their stories and follow along with us until the big announcement!
Here’s Zsuzsi’s introduction:“Hi everyone!
The NN Ultrabalaton is what made me an ultrarunner.
In 2011, when I was still preparing for my very first marathon, I took part in the Ultrabalaton for the first time as a member of a five-person relay team. That was when I first saw up close the runners who had taken on the challenge of running all the way around Lake Balaton on their own.
I remember watching them with such admiration. Their faces, their determination, their struggle. What they were doing seemed both unbelievable and fascinating. Something changed inside me that day. A dream was born: one day, I wanted to run around Lake Balaton on my own, too.
I set out on that journey, and in 2015 I was already standing at the starting line as an individual competitor.
Since then, I have completed the NN Ultrabalaton five times as an individual runner, and all five times I crossed the finish line as the winner.
But to me, this race means so much more than those five victories. This is where the story began that eventually changed my entire life.
I started running at the age of 30, but it wasn’t until my 40th birthday that I decided to train for my first marathon. Back then, I had no idea just how far this journey would take me.
Since then, I have stood on the Spartathlon podium five times, won world championship titles and set world records. I have also won some truly extraordinary challenges, such as the 490-kilometre Athens–Sparta–Athens race and the 1,080-kilometre TransEspaña.
I am incredibly grateful for all of this, but perhaps the most important lesson running has taught me is that we are capable of so much more than we ever thought possible.
I have never really left the NN Ultrabalaton behind. When I’m not taking part as a competitor, I’m there as a coach, supporting my athletes along the course. It fills me with enormous joy and pride that, over the years, my athletes have broken the course records in the men’s and women’s individual Ultrabalaton races, as well as in the men’s and women’s PUB and Projekt 422 categories.
Today, helping others achieve their dreams brings me just as much happiness as pursuing my own goals.
But I don’t want to give up on dreaming myself, either.
In a few weeks, I will turn 56. I know that many people at this age feel that their greatest challenges and finest achievements are already behind them. I see things very differently.
I believe that age should never prevent us from setting new goals. Not everyone has to run 418 kilometres. It could be a first 5K, a marathon, or anything else we once thought was impossible.
I want to show my contemporaries that even after 50, we don’t have to give up on our dreams. What matters is not how old we are, but whether we still have the curiosity, enthusiasm and courage to try something new.
That’s why Projekt 418 would mean so much more to me than just another ultrarunning race.
And there’s something else that makes this challenge especially meaningful to me.
For ten years, I supported the work of the Hospice Foundation through my running. I wanted to raise awareness of how important their work is.
Now, I’d like to stand behind a new cause.
Together with three running friends, we founded the Amateur Athletes for Each Other Foundation (Amatőr Sportolók Egymásért Alapítvány – ASE). Our aim is to support amateur ultrarunners who have the perseverance, dedication and determination to achieve their goals, but whose financial circumstances stand in their way.
Because talent and determination don’t always go hand in hand with financial opportunities.
For some runners, even the entry fee for a race, travel or accommodation costs can be a serious obstacle. And yet, sometimes all they need is a little help to achieve something they have been working towards for months or even years.
That’s why, by completing Projekt 418, I would like to raise donations for the Amateur Athletes for Each Other Foundation…
I have already run around Lake Balaton five times as a competitor.
Now, I’d like to do it for the sixth time. And then, instead of stopping at the finish line, I’d like to set off for another lap.”
Charity cause: Amateur Athletes for Each Other Foundation (ASE)We wish Zsuzsi the very best of luck!
On November 20 at 7:00 PM, we’ll announce the participants of #Projekt418!Get ready! We are too!