Néhány hónappal ezelőtt gondoltam jó ötletnek, hogy jelentkezek a privát UB-ra.
Nem volt kérdés számomra,hogy segítség nélkül szeretnék belevágni a Balaton megkerülésébe.
Engem jobban vonz az a fajta kihívás, amikor mindenről magamnak kell gondoskodnom, csak
magamra számíthatok. Érdekes és izgalmas megtervezni előre, mit és mennyit kell vigyek, hogyan
osztom be, ami nálam van. Tavaly ez nagyon jól működött már kifejezetten hosszú versenyeken is, így
nem nagyon tartottam attól, hogy emiatt bajom lehet. A futásnál a rám nem jellemző módon
kifejezetten precízen tudok gondolkodni és cselekedni, ami szerintem az egyik legfontosabb tényező
ebben a „szakmában”. Egyetlen kiszámíthatatlan tényező volt, a folyadék pótlása. Erről majd később
A felkészülésemen nem változtattam. A rég megszokott és bevált módon gyűjtögettem a
kilométereket és a szinteket…
Két héttel a PUB előtt még elmentem a Korinthosz 160-ra, ahol egy jót futottam, de nagyon figyeltem
arra, hogy ne szaladjam el magamat. Egy picit tartottam attól, hogy nincs-e túl közel a két verseny,
de igazából a Korinthosz után már rögtön közel 100km-s hetem volt, így reménykedtem, hogy ebből
nem lehet probléma.
A tervem 28 órán belüli beérkezés volt. Titkon bíztam a 26-on belüliben is.
Szombaton reggel 6:40 körül érkeztem a rajthoz, ahol nagy örömömre néhány barát tiszteletét tette
Ennyit a nyugalomról….
A jókedvű indulást követően rögtön balra fordultam a jobbra helyett… a 4kg-os táskám bizony
nehéznek tűnt. Hiába na, benne mindenem.
14db.Hammer gél, 8db.Hammer bár energia szelet,2x200g. sós mogyoró,só,aminó,iso por. Az
elmaradhatatlan Bogaram sütötte pogácsa 0,5kg. 2x 0.75l. kulacs,”papírok”minden fajta
telefon,fejlámpa,mellény és pénz. A cipőmtől nem tartottam, mert már volt benne legalább
30km….:-) Így tanácsolják „betörni” a kicsikét.
A rajtot követően jól haladtam. Dörgicse környékén összefutottam a Szőlős Kör mezőnyével, ami
miatt egész gyorsan áthaladtam ezen a szakaszon. Már itt lehetett érezni, hogy nagyon meleg lesz.
Több mint 30 fok. Ilyen helyzetekben az egyik kulacsomból kizárólag locsolom magamat és a
másikból iszom. Most is így haladtam, de Badacsonynál a Római úton már az aszfalt is nagyon nyomta
vissza a meleget.
Itt három alkalommal is megálltam frissíteni és málnaszörpöt ittam a hideg fröccs helyett. Volt ahol
megkérdezték mi a …-t csinálok én itt délben, a válaszomra úgy elhajtottak, hogy még fizetnem sem
kellett. Cuki.
Erre az időszakra nagyon készültem fejben, hogy pontosan és precízen frissítsek,ne
sajnáljam az időt és egy fontos szabályt is hoztam: Minden alkalommal, ahol tudtam, tejesen tele
töltöttem a kulacsokat, még ha csak néhány deci is hiányzott belőle. Erre nem szabadott sajnálni az
időt. Az tudtam, hogy a meleget jól bírom és ez így is volt egész nap. Mondjuk a Varga pincészetnél a
hideg szénsavas frissen palackozott víz az doppingnak minősült az tuti.
Szépen eljutottam 10 óra 30 alatt a 100 km-ig. Minden 50kilinél nagyobb(5perc)szünetet
engedélyeztem magamnak. Ez jól is esett.
Amitől tartottam az az éjszakai folyadék pótlása volt. Nagyon sok kút nem működött, így ahol tudtam
ott vettem vizet. Szerencsém volt, mert ebben a jó időben még sokan lent voltak szombaton a
balatonon és a vendéglátó egységekben is sokáig dolgoztak a „Kollégák”.Néhány helyen jól jött,hogy
bemondtam mivel is foglalkozom, így még a pult alól is kiadták a szörpöt és a vizet
Igazából 160 körül volt az első nagyobb sétám.Itt kb 5 percet gyalogoltam és le is ültem egy
kicsit,mert éreztem egy kis kavart a gyomromban.Ekkor jött a sós mogyi és a pogi,amitől jobban is
lettem.Itt már éreztem,hogy nem lehet baj, de azt is láttam, hogy a 26 óra már nem biztos, hogy összejön. Azért lett volna jó beérnem mihamarabb, mert szerettem volna meglepni az első félmaratonját futó Bogaramat a célban Pesten, de ez elúszni látszott.
Világosodni kezdett, aminek nagyon örültem már. Mondjuk Aligán gyönyörű volt a rálátás az egész
Balcsira még sötétben. Ott, néhány percre megkaptam, amit igazán szeretek az ilyen jellegű
ultrázásban.
Innentől egy dolog lebegett a szemem előtt, hogy ne csússzak ki a 26 órából. A végén is egész jól
tudtam haladni. 24 óránál 202km-nél jártam, ennek kifejezetten örültem. Káptalanfürednél volt az
első alkalom, hogy amíg be nem értem a benzinkútra, addigra már legalább 30 perce nem volt
innivalóm. Innen már nem volt sok hátra. Boldogan és büszkén futottam az utolsó 20 kilométert,
mert éreztem és tudtam, hogy ez egy jó futás volt magamhoz mérten.Ekkora távon ez volt a
legjobban kivitelezett menetem azt hiszem.
Mint az úton végig, ekkor is rengetegen szurkoltak, ami elmondhatatlanul sokat adott. Igazi
példaképek is biztattak, ami külön nagy örömöt jelentett számomra! Direkt nem írok neveket ebben
a beszámolóban, de minden egyes gondolatot,motiváló
üzenetet,segítséget, biztatást,szurkolást, reggelit, vacsorát, iránymutatást HÁLÁSAN KÖSZÖNÖK!
Nélkületek nem is sikerült volna ez a futás. A célban is vártak ”nem is akárkik”
26 óra 40 perc. Rögtön a befutó után a nyakamba került a gravírozott érem(hozott anyagból
dolgoztak), így reklamálni nem tudok. Kaptam még egy kis motivációt a jövőbeni tervemre
vonatkozóan (kb.34-es láb birtokosától piros cipőben), amitől az álmosságom is elmúlt. Majd rögtön
kaptam a jó hírt, hogy a 26 órán belüli körbefutásommal sem értem volna be a befutóra Pestre.
Így teljes az öröm!
Nagyon köszönöm, hogy lehetőséget kaptam erre az alkalomra, nem csalódtam. A Balaton sosem
adja magát könnyen! Külön köszönöm azt az alázatos munkát, amivel szervezik ezt az eseményt és
kísérik a futókat a szervezők!Példamutató!Minden utánam következő Sporttársamnak jó utat
kívánok!
Ölelés,
Blaskó Misi