,, 200 után a Balatonnál…
Beszámoló a 2020. NN Ultrabalaton 222 km-es versenyéről…
Hosszú lesz!
Sokáig gondolkoztam, hogy hogyan legyekőszinte és biztos vagyok abban is, hogy valakinek vagy valakiknek nem leszek a szíve csücske, de ha nem írnék őszintén, akkor nem én lennék…
A verseny reggele van, Budapestről a biciklis kísérőmmel utazom Balatonfüredre hajnali 4:15-ös indulással autóval. Minden rendben volt, útközben még a a versenyről beszélgettünk, és a teendőkről. Leérve a rajthelyszínre átvettem a rajtszámot, és némi idő után már rajt is volt.
Minden renben volt, alíg vártam, hogy fussak már. Rengeteg ismerős, szurkoló és otthonról izgulok. Nagyon nagy hangulat volt, s jó volt mindenkit látni, főleg covid alatt is.
Kicsit előrébb lépünk…
Megérkeztünk a Varga Pincészet melegétel frissítőpontra (53.4km), és check-olás, majd átvettem a tésztát, biciklis kísérőm azt hittem lent vár a bejáratnál, mert ez az a pont ahol át lehet futni a boros pincén keresztűl, s habár én nem akartam mégis letereltek a pincén keresztűl két tányér tésztával a kezemben (paprikás szószos vagy mi az isten tészta), majd lőttek is egy fotót a poén gyárosok. Kiérve a ppincébőlbiciklis kísérőmet nem láttam, ezért elkeztem enni a tésztát, és még jó hogy ilyent ha lenne kutyám neki se adnék… Se ize, se bűze, ragacsos agyon paprikázott maszlag… Kis idő után a biciklis kísérőm is előkerült, aki azt hitte, hogy már tovább indultam, mert nem látott lent, amit nem értettem, mert a helyszínre érve a terelők mondták is, hogy lent kell várniuk, és mivel teleportálni nem tudtam, így kis időbe telt míg kiértem. Haladva tovább Badacsonytördemicnél egy kedves futóismerősöm, Évi görcsölő lábakkal sántított és bekentem a lábait görcsoldó krémmel masszirozás közben, majd jobb lett neki és mentem is tovább.
Keszthelyhez érve (87,6km) ami megint melegétel pont volt, node itt már isteni volt a zöldségleves és a krumplis tészta. Kávét is adtak, nescafé instantpor, következő arányban: 3 púpos kiskanál kávépor, 1dl forró víz … WTF… Készülve az estére felvettem a szél és esőálló kabátom, és egyéb láthatósági cuccokat, majd hát elindultunk az éjszakába.
Elérve Szántódhoz már 150 km felett voltunk, s biciklis kísérőm bejelentette, hogy szerinte adjam,adjuk fel a versenyt, mert úgysem fogok beérni (mondja ezt azért mert mert futottam egy 15 km-t 2 órás idővel), és, hogy ebben a storyban ketten vagyunk és ne a saját érdekeimet nézzem csak. :-0 Nem tudtam hova rakni ezt a megnyilvánulását, és közöltem vele, hogy akkor oké, itt a rév menj ha akarsz én akkor is megyek tovább, nem adom fel, inkább akkor mondják azt, hogy vegyem le a rajtszámot, minthogy feladjam, és mindent meg akarok tenni, harcolni a végsőkig. Közel 35 perc telt el mire megértettem vele, majd ő onnantól lecsatlakozott, és egyedül mentem tovább. Igen szarul esett, mert igaz az is, hogy nem ösztönzött, sehogy, sőt néha a semmiről beszélgettünk, de voltak olyan pontok ahol úgy éreztem, hogy senki nem kísér, és még nekem kellett itt ott várni rá. Pedig azért nem elsőnek volt velem…
Haladva egyedűl tovább, azon gondolkoztam, hogy menni fog egyedül is. Nehéz volt itt ott az éjszaka, mert hiába voltam jól fizikailag, az agyam kiakart kapcsolni mint minden más normális embernek aki alszik ilyenkor. Itt ott küzdve az álmossággal haldtam tovább. Balatonszéplaknál (160,3km) biciklis kísérőmvissza csatlakozott… Na ezt már végképp nem értettem, mert rohadtul azt éreztem, hogy cserben hagyott. Mindegy gyorsan túltéve rajta magam haladtam tovább. Fizikailag még mindig jól voltam, ám volt egy olyan szitu, hogy haladok biciklis kísérőm mellett és egyszer csak elfordulok egy jobb oldali utcába, mert azt képzeltem, hogy a barátomnak csinálom a reggelijét, és megyek a hűtőhöz, majd biciklis kísérőm csak annyit kérdezett, hogy hova megyek, és feleszméltem s vissza tértem. Nos igen, amikor már be áll a monotonitás… Ekkor már 165 km-nél voltunk.
Elérve Balatonvilágost (178 km) tudtam, hogy most jön a lösztfal, ahonnan szép a balaton, de ennyi km után márcsak a futásra tudok koncetrálni s nem a panorámára. Haladtam, felfutottam Balatonakarattyáig (183,3 km) frissítés és mentünk is tovább. Balatonkenesénél (189,4km) jó szar volt lefelé futni, majd hosszú egyenes. És aztán Balatonfűzfőre értem (194,9km), ahol a szervezők szóltak, hogy elfelejtettek szólni, hogy a szintidő alatt vagyok 10 perccel, de ha a mostani szakaszt 5,5 km lefutom 28-30 pecen belül akkor mehetek tovább, mert a mögöttem lévőket már leszedték a pályáról. Na hát ezen nem gondolkoztam, hanem futottam ahogy tudtam 195 km-rel a lábamban… Megcsináltam… Majd Balatonalmádin (201,3 km)közölték, hogy ok ügyes vagy de most 12 km-t kell futnom kb 1 órán belül ahhoz, hogy betudjak érni szintidőre… Ezt nem értettem, mert e tályt kb 11:30 volt és a szintidő 15:20 volt… Tehát simán beértem volna, de az hogy fussak 12 km-t egy órán belül az már nem, így elindultam, de 202-nél rájöttem, hogy sajnos nem fog menni akárhogy is küzdök, így 202 km-nél vége lett a versenynek…
Felvetettem ezt a véleményem kísérőmnek aki nem, hogy ösztönzöt volna, még kissebb szóváltásba kerültem, mert nem teljesen éreztem fair-nek a szervezők által, s én voltam a hülye. Biciklis kísérőm előre tekert, engem meg be vittek szervezői kocsival a célba…
Azon voltam, hogy minél hamarabb elkerüljek a hotelba, ahol beültem a jacuzziba lazítani, és várt a vacsora… Persze bántam, hogy nem mentem végig, és szégyellem magam, hogy nem tudom e van e jogom beszámolót írni…
Gondol mindenki amit akar, én redbe raktam az önbizalmam…
Akinek tudtam segítettem a verseny alatt, és szurkoltam, mely örömmel tölt el…
Minden egyes UB teljesítőnek gratulálok és azon futóknak is akik futottak még a hétvégén az Ultrabalatonon!
Tapasztalatokat feldolgoztam, megint gazdagabb lettem…
Nincs megállás, hisz lesz egy 48 órás egyéni non-stop futóversenyem Balatonfüreden Október 23.-án a Balatoni Helyi Értékek Egyesület szervezésében, így ez a 201 km jó alapnak, és folytatom a felkészülést!
,,Légy büszke arra, ami voltál, s igyekezz különb lenni annál, ami vagy.” /Herman Ottó/
Forest
