“Már második alkalommal indulok ebben a segítő nélküli kategóriában. Tavaly szeptemberben 26 óra 40 perc alatt sikerült teljesítenem az útvonalat, amit nehéz lesz túlszárnyalnom. Nyilván az első és legfontosabb, hogy szintidőn belül sikerüljön beérnem és újra érezhessem az út során mindazt, ami miatt imádom ennek a műfajnak ezt a változatát. Most egészen kivételezettnek érzem magamat, hogy kint lehetek egy teljes napon keresztül, csak magammal és a futással kell törődjek. Ritka kincs ez mostanság. Az éjszakai folyadék szerzés, a körülményeket figyelembe véve, okozhat gubancont, de van rá elképzelésem, hogy milyen módom tudom ezt megoldani (nagy ez a táska).
Egy hosszú út elején járok, nem kereshetek kifogásokat, ha el akarom érni a jövő év eleji nagy álmomat…. 617km… de erről majd később… Szeretném élvezni minden pillanatát!
Mindig is a része volt az életemnek a BALATON. Itt töltöttem gyerekkorom nagy részét, a Káptalanfüredi táborban pedagógus szüleimmel (tudom-tudom messze esett az az alma a fájától), testvéremmel és rengeteg táborozó fiatallal amit sosem feledek. Mint azt sem, hogy néhány évvel később a vendéglátóipari nyári gyakorlati időmet Fenyvesen töltöttem, itt lettem igazi vendéglátós. Aztán később Almádiban dolgozhattam egy népszerű szórakozó helyen, na itt nem a sportos életmód került előtérbe… Akkor még nem sejtettem, hogy itt fogom futni majd az első 6 órás futásomat… Azóta idén már 11. éve valamilyen módon visszatérek ide. Bízom benne, hogy ez már nem is fog változni, marad az életem része, hiszen itt kezdődött számomra az ultrázás. Innentől kezdve kaptam azt a rengeteg fantasztikus Barátot, Sporttársat, élményt, örömöt, életmódot, amit előtte el sem tudtam képzelni! Az meg csak hab a tortán, hogy ez még valakit motiválhat is… na az az fantasztikus érzés.”