Sziasztok,
A futás számomra nem csupán egy sport, hanem egy kiváló önismereti utazás is, mely így sokkal több lett az évek alatt mint szimpla hobbi. 16 éves korom óta futok, bár akkoriban még rendszertelenül, persze igen kevés rutinnal és kezdetleges felszerelésben. Később pár évre a futás nem volt életem része. 2013-ban édesapám hirtelen halála után egyik napról a másikra kezdtem újra futni, talán egyfajta menekülés és kapaszkodó is volt akkoriban.
A újrakezdési lelkesedés azonban nem szűnt meg és a szomszédos utcákon rótt körök után egyre messzebb merészkedtem. Ekkor még csak egy egyszerű sportórám volt, ami lépést ugyan számolt, de kilométert nem. Egy idő után már foglalkoztatott a gondolat, vajon milyen lehet egy verseny résztvevőjének lenni, így indult utam a Vivicitta 10 km-es távján.
Könnyedén ment a „focis cipőmben”, 48 perc körül sikerült beérjek, ami valljuk be nem is olyan rossz percidő. Talán itt indultam el az ultra felé vezető hosszú és rögös úton, mert mindig jöttek az újabbnál újabb célok, az első félmaraton majd a maraton. Aztán egy ideig itt is maradtam, akkoriban a maratoni teljesítésekért még nagyon meg kellett küzdjek. Ekkoriban futottam a Varsói, majd Kijevi, Szófiai, Kolozsvári maratont, de eljutottam a Nagev sivatagba is, Eilatba, Izraelbe. Majd 2019-ben akkor már ultrásként Athénba is.
Az első ultrámat egy maratonnak szántam, de végül a vasárnapi hosszú edzésből 56 km lett. Nagyon tetszett, ott már nem lehetett volna megállítani sem.
2020-ban a BSZM volt a fő versenyem, amelyen sajnos a 30. kilométernél Balatonszemesen ki kellett szállni egy sérülés miatt. Akkor nagyon csalódott voltam, nemhogy ultrát, de egy kilométert sem akartam többé futni. De ahogy lenni szokott, ami nem öl meg, az megerősít. A veszteség, amit akkor éreztem megerősített és 2022-ben egyéniben indultam az UB-n. Akkor tudtam, bármilyen nehéz is volt, de sokszor át szeretném élni a 200 kilométer teljesítéskor érzett érzelmi hullámvasútat, a boldogságot, a lelki békét, amit egy ilyen nagy táv leküzdése után érzünk.
Akkor megfogadtam, nemcsak visszajövök, de egy nap a szervezők által biztosított Privát Ultra Balatonon is indulni szeretnék.
Még el se hiszem, hogy augusztus 10-én reggel 7 órakor elindulok biciklis kísérőm, Szilágyi Gyula barátom kíséretében. Ezen a napon a miénk lesz a Balaton, az Ultrabalaton.
Köszönöm a lehetőséget.