“Vonzanak a futótávok! Ezt éreztem, amikor felnőtt fejjel néhány hónapos felkészülés után rajthoz álltam életem első futóversenyén és a célban maratoni futóvá váltam.
Meghatározó élmény volt csapattagként, a Bécs-Budapest ötnapos verseny eredményhirdetésén az egyéni teljesítőket a színpadon látni. Ez indított el az ultratávok felé. 1997-ben futottam az első 100 km-es versenyemet a Bécs-Budapest felkészülés reményében. Azóta természetesen voltak ultramentes időszakok, amikor nem hívtak a távok.
Másik jelentős érzés a nagyatádi hosszútávú triatlon versenyen ért, ahol futó csapattagként vettem részt az eseményen. Az egyéni célba érők nagy hatást gyakoroltak rám teljesítményükkel. Annyira, hogy a következő évben már én is ott álltam közöttük. A sportág, valamint a táv iránti vonzalom azóta is tart, ezért évről-évre visszatérek és már hússzor teljesítettem ezt a versenyt.
A triatlon jelenti az állandóságot, az ultrafutás pedig a kihívást az életemben. Két időigényes elfoglaltság, amit elég nehéz összehangolni. Mindkét sportoló családban jól érzem magam.
Átlagosan 10 – 12 órát sikerül edzenem egy héten. Téli időszakban főként futás, tavasz végétől már csökkentem a futásidőt és belép a kerékpár és az úszás. A mostani PUB felkészülésemre ennél is több időt sikerült fordítanom.
Jelenleg három érem lóg az íróasztalom felett, ezekre vagyok a legbüszkébb. A többit eldobozolom.
I. Névre szóló kerámia érem (UB 2009). Első 200 km feletti teljesítésem.
II. Spartathlon 2016
III. Dupla Ironman Bonyhád 2010
A nagyatádi versenyszervezők jelmondata nagyon találó számomra is, „Az út maga a cél”. A hétköznapokon erőt ad, hogy a nehézségeket leküzdve haladjak a következő kihívás felé. A mindennapi mozgás, az „énidőm”, a gondolatok szárnyalása az ultrafutás alapja nekem. A heteken, hónapokon át tartó felkészülési edzések végén, ünnepként élem meg a versenyt.
Örömteli találkozás a barátokkal, új sporttársak megismerése, futás közbeni beszélgetések, teljesítmény határok feszegetése, boldog célba érés, futás utáni fáradt értékelések – számomra ezek is hozzátartoznak az ultrafutáshoz.
A fizikai mellett fontosnak tartom a lelki felkészülést is. Arra törekszem, hogy a célvonalat átlépve időeredménytől és helyezéstől függetlenül elmondhassam magamnak, hogy megérte.
A hétköznapokban a saját vállalkozásomban tevékenykedem. Szerviz mérnökként különböző ipari vállalatokhoz utazok az egész ország területén. Szerencsére a feleségem megértéssel viszonyul az időigényes szabadidős tevékenységeimhez. A három sportág mellett kevés időm marad egyéb dolgokra. Szívesen végzek a ház körül különböző építési, javítási munkákat, valamint szeretek az ország határain belül kirándulni, ismert és kevésbé ismert helyeket felkeresni.
A PUB kiírás egy különleges hívást intézett felém tavaly nyáron. Pár nap gondolkodás után közöltem feleségemmel, hogy jelentkezem. Akkor már csak késő tavaszi időpontokat lehetett elérni. Kicsit tartottam az április végétől, hogy közel van az UB 2021 egyéni versenyhez. Így a mostani felkészülésem nem volt hiába való. Igyekszem a formámat megőrizni, sőt fokozni október elejére.
Az Ultrabalaton iránti vonzalmam már régóta tart, itt váltam 200 km feletti ultrafutóvá. Ötször már sikerült teljesítenem a kört. Ez az egyéni teljesítés azonban más jellegű kihívást jelent számomra, mint a hagyományos UB. Ezért jelentkeztem rá örömmel. Az utóbbi időben kíséret nélkül indultam el a körön, most mégis segítőket kértem meg. Az utolsó két hétben már a csökkenő futótáv mellett az apró részletek kerülnek előtérbe. Igyekszem ezeket is rendbe tenni, addig is izgatottan várom a 24-i indulást.
Mindenkitől igyekszem tanulni, szerencsére nagyon sok jó magyar ultrafutó van közöttünk. Ha egyet kellene kiemelnem, akkor Bogár János nevét említeném. Alázata a futás iránt, éveken át tartó elkötelezettsége, szerénysége, küzdeni tudása és természetesen eredményei mély tiszteletet ébresztenek bennem.”
