Sziasztok!
Gondoltam pár nap pihenő után írok egy beszámolót, még az UB előtt, hogy a hozzám hasonlóknak, akiknek azért nem annyira egyértelmű a teljesítés, esetleg a szintidővel küzdenek, egy kis motivációt adhasson, de nem igazán van / volt se időm, meg úgy semmi különösebb, igazán motiváló “mondandó” sem fogalmazódott meg bennem, utána meg már le is járt a 2 perc hírnév, eljött az UB hétvége … Viszont mivel a PUB -osok a próbázással vállalnak bizonyos minimális kötelezettséget, ezért (egy emlékeztető telefon után) nekiültem, hogy végig gondoljam és leírjam mi is történt az ominózus hétvégén ….
Az elmúlt években edzésre egyre kevesebb időm volt / van, így a hosszabb távokra leginkább csak rápihenek (ha tudnék) és inkább az időmtől függően igyekszem a lehető legaprólékosabban megtervezni a teljesítendő kihívást. Mivel évek óta nem mentem az évi 1-2-3 100 -asnál többet vagy hosszabbat, ezért ebben volt azért egy kis bizonytalanság, hogy a kopó alkatrészek hogyan fogják tolerálni a “megszokott” hosszúk közel dupláját. Tőlem szokatlan módon viszont most mégis szakítottam időt, egy soron kívüli, helyi 100-asra, mert ki szerettem volna deríteni, hogy egyáltalán van-e bármi keresni valóm a Balaton körül, vagy csak pénzkidobás és lebőgés lenne…. No meg igazi cipőm sincs már aszfaltra. 10 k -nál hosszabb távokat nem szoktam aszfalton futni, így azt is tesztelni kellett, hogy melyik meglévő csuka alkalmas egyáltalán arra, hogy visszafordíthatatlan sérülések nélkül végig csoszogjak benne 30 órát.
A főpróbát (14 órás 100 k meg az apró) eredményesnek, de legalábbis vállalhatónak minősítettem, így nekiültem matekozni. A (P)UB szintidő annyira azért nem szigorú, bárki aki meghallja, hogy még csak 7 km / h tempóra sincs szükség kicsit elgondolkozik, hogy az azért talán mégsem lehetetlen.
Inkább a táv az, amitől elrettennek az emberek. Ez pedig többnyire a már gyerekként belénk kódolt maratoni táv korlátja miatt van, a legtöbben már azt se tudják elképzelni, nem hogy annak sokszorosát ….
Pár éve (pfffff….. 6 ! ) már 1x sikerült verseny körülmények között élesben, csak megy tán’ még most is privátba’ … Mennie kellene ….
Nah, akkor matek ….
Nem volt egyszerű, mert állítólag 10-ig sem tudok elszámolni, de csak megerőltettem magam és összedobtam egy bruttó 29:45 -ös ütemtervet. 2 órányi pihenővel + ~ 2 óra tartalékot terveztem be a boxkiállásokra és az egyéb nem tervezett megborulásokra. Ahol dimbes-dombos, “szintes” szakasz volt oda lassabb tempót kalkuláltam eleve.
Sajnos a szervezőktől bekért szakaszkalkulátor (a ’16 -ossal ellentétesen) már nem tartalmazott szint információkat, így kissé elkalkuláltam magam, kevesebb lassabb szakaszt terveztem, mint amire szükség lett volna. Mivel legalább az első harmadon tartani szerettem volna magam az ütemtervhez az első 10~12 óra a tervezettnél megterhelőbb volt. Az első be nem tervezett (30 óra alatt elkerülhetetlen) extra kiállás, no meg a VARGA Pincészetnél betervezett kisfröccs miatt 15~20perc “hátrányba” kerültem, ami még teljesen kezelhető volt (lett volna), de valamiért ilyenkor már rögtön ott motoszkál az emberben, hogy a 2 óra tartalékból felet már az első harmadban ellőttem, mi lesz még ezután ?! Folyamatos lassulás volt betervezve így a végére már szinte csak végig séta volt tervben. Állandóan csak azt néztem, hogy mikor jön már a következő “lassulás” ? Mennyit kell még 7 -esekkel menni, mikor jönnek már a 8-assal kezdődőek, amikor már “legálisan” lehet sétálni ….
A frissítés is meg volt tervezve elég alaposan, lehetőség szerint minél kevesebb műanyaggal. Segítőm “helyismerete” nagyon jól jött, így legalább Ő nem stresszelt, hogy mikor hol kellene legyen, csak én nem tudtam
hol kell számítsak rá … 🙂 A km -ek állandóan kicsit eltértek a papírformától, ami további állandó számolgatást eredményezett. Szerencsére segítőm tökéletesen tudta és tette a dolgát. Azt azért nem mondom, hogy nélküle nem lett volna meg, de sokkal küzdősebb lett volna az biztos … Kicsit kapkodva indultam Debrecenből, így a frissítők nem voltak olyan jól előkészítve, ahogy annak lennie kellett volna. A szállásra megérkezve a lazulás, ráhangolódás és borozgatás nyilván fontosabb volt, mintsem a hiányosságokat hoztam volna helyre, emiatt a frissítésre szánt jutifalik nem kerültek elő. A hangulatomon pedig olykor – olykor biztos sokat dobtak volna, mint ahogy tette pl. a kisfröccs, vagy a keszthelyi sajtburesz, amit ugyan az aktuális állapotom miatt csak órák múlva hidegen, kimeredten ettem meg, de ott akkor nagyon jól esett.
200 utánra már nem terveztem volna kocogni, vagy legalábbis nagyon keveset, így amikor Balatonakalin kérdezte segítőm, hogy: “Mit adjak ?”, egyértelmű volt a rövid válasz: “Sört !” 🙂 Pár órája már kipattant az idő, melegebb volt a várhatónál / kelleténél, illetve azzal is szembesülnöm kellett, hogy ez a pálya a végén sem az, amit 2016 -ból ismertem. Bátran kijelenthetem, hogy sokkal gonoszabb annál…. Amint nekivetkőztem és prevenciós jelleggel kellőképpen eláztattam az összes ruhámat, rögtön be is borult és feltámadt a szél…. :S
Már az esőre is felkészültem lelkiekben, éreztem hogy az utolsó pár óra nem a tervezett jutalom séta lesz. A szél innentől kezdve csak szembe fújt és meglehetősen erős volt, így ha akartam se nagyon tudtam már futni…. Csak hogy még érdekesebb legyen a jeladók is lemerültek a végére, de gondoltam az már legyen a technika felelős gondja, akik követtek remélem a részidőmből már csak-csak megelőlegezték a teljesítést.
30~31 óra közötti teljesítést irányoztam elő. 30:21:59 lett. Azt hiszem sikerült ha nem is annyira egyszerűen, mint ahogy szerettem volna, de a saját magamnak felállított mércén belül.
Köszönöm annak a 3 (+1) főnek, akik kijöttek / megálltak kifejezetten a próbázás miatt. Az, hogy erre 24 órát kellett “várni” az annyira nem esett jól, de háááát ez van, PRIVÁT ! UB ….
Ejjjj milyen jó lehetett azoknak, akiknek még a rajt / cél és egyéb kapukat is felállították …. Kicsit lehet ismét több figyelmet kellene fordítani a próbázókra, nehogy úgy járjon ez a remek kihívás is, mint más instantok az elmúlt időben (érdektelenség a szervezők részéről)…..
Köszi a lehetőséget, következik a PUTT, az már végre Dunán innen lesz, mihelyst lesz alkalmas és foglalható időpont … 🙂