A Negyedik
Összeírtam a versenytervben a nagyobb településeket, ahol átfutok. 44 lett. Ez egy jó szám, ugyanis eddig 2x sikerült körbefutnom a Balatont és mind a kétszer negyedik lettem. Fogtam a filcet és kanyarítottam egy négyest a rajtszámomra. Magyar Norbival voltam egy szobában, nagyon későn aludtunk el, talán már aznap…
6 előtt keltem, fényesre borotváltam a kobakomat, közben fejben készültem. Rutinművelet, gondoltam és mosolyogtam magamban annak ellenére, hogy az utóbbi időszakban nem ment olyan jól a futás. Minden bajom volt szó szerint a fizikai problémáktól a mentális problémákig. Kicsi baj nem baj… Az izgalomnak betudtam a reggeli hasmarsot…
Négy óra telt el a rajt óta, harmadszor is meg kell állnom. egy bokorban kapaszkodok, remeg a lábam, vállból tartom magam és számolgatok. Ha 2 liter folyadékot már most elvesztettem mi lesz itt még. Erősnek mutatkozom, rezzenéstelen arccal bújok elő és tíz másodperc alatt váltok vissza 4:50-es tempóra. Máris itt vagy kalapácsos ember? ilyen hamar még nem jöttél el értem. Hányszor küzdöttem ellened. Rutinművelet… Gáborék nem vették észre hogy nagy baj van, minek idegesítsem őket.
8 órán kívüli a 100km, pár perc késésben vagyunk a tervhez képest, de még nem engedtem el. Nagyon nem, Mindenki teszi a dolgát, mindenki profin és ez tartja bennem a lelket. a fészek egyesület csapata kocsival üldöz, meg-megállnak, mosolyognak. Jön egy kis erő is, 4 órája minden bennem marad, az elejétől kezdve mindent megettem. Mukiék is UB hangulatot csinálnak az itt-ott felállított célkapuikkal.
160-nál vagyok. Majdnem versenyterv szerint haladok. Volt azóta megállás, de inkább hasgörcs-szerű. nem veszítettem vizet és az energiaháztartás is rendben. Talán 10 km megy le, ekkor összeomlik egy fontos izom… Összeszorított farizmokkal vagyok kénytelen továbbmenni, jelentősen belassulok. 1 perc alatt válik rémálommá a napom. talán hangosan is kimondom hogy feladom, mert így képtelen vagyok továbbmenni.
Sötét van és még mindig tartom magam, 20 órán belül lesz most már gyalog is. Sétával olyan kényelmes lenne, de mindenki fáradt, nem húzhatom az időt. Összeszorított foggal taposom ki a lelkemet minden méteren. Erőszakosan csapom földhöz a talpam újra és újra. Az utolsó fél órában már megérkezik a jó kedvem. A családomra gondolok, a kislányomat nem érdekli hogy 18.26-al vagy 26.32-vel érek célba.
Azt hittem hogy ez a pillanat már sosem jön el. Elfekszem a térkövön a célban. Elveszítem az időérzékemet, olyan mintha 19 óra helyett 39 lett volna. Egyetlen mondatra kapom csak fel a fejem: A benzinkúton lehet venni hotdog-ot 
A Privát ub-ról bővebben itt fogok beszélni:
https://www.facebook.com/
Köszönettel tartozom nektek, ha nem vagytok ott velem akkor nem megyek végig:
Drexler Gábor – Frissítés
Magyar Norbi – Műsorvezető
Pákozdi Vilmos – Útvonal felelős
Mihályik Attila – videófelvételes, mindenes
Gyene Judit – fényképezős mindenes
Bezzegh Krisztián – A szállító
Továbbá támogatóimnak!