“PUB2:)
Második alkalommal indulhattam neki a tónak, segítő nélküli kategóriában. A tavalyi menet nagyon jól sikerült 26 óra 40 perc. A célom most az volt, hogy fussak egy jót és próbáljam meg kiélvezni minden pillanatát az előttem álló útnak és lehetőség szerint sokáig tudjam tartani az akkori tempómat, aztán majd meglátom, hogy tudok-e javítani az időn. Edzettségi állapotom azt mondatta, hogy ez menni fog. Titkon bíztam a 26 órán belüli időben, de azzal is tisztában voltam, hogy a szigorított zárások miatt az éjszakai folyadék pótlás, majd okozhat gondot.
Reggel 7 órakor rajt.
Nem kapkodtuk el a megérkezést-igaz Muki?:) Nagyon jól tudtam pihenni, illetve szuperül sikerült összeraknom a táskámat, csak 5 kg volt, folyadékkal együtt. Az úton kizárólag a jól bevált Hammer cuccokat toltam és egy kis hazai sós sütit, ami elmaradhatatlan a táskámból.
Egy hosszú nadrág, egy esőkabát (éjjelre mondták a vihart), kesztyű, csősál, lámpa, pénz. Semmi más.
Kiváló időm volt már reggeltől. Egy kis szél, de ez nem volt zavaró. Szerencsém volt, mert alig volt autó az úton, így szuperül lehetett haladni. Jó tempót mentem, folyamatosan a tavalyi időm előtt haladva. Nagyon jólesett, hogy voltak kint néhány helyen szurkolók (Hálám érte). Sajnos elfogadni nem lehetett tőlük semmit, pedig lett volna mit… Gond nélkül értem el a Varga pincészetig. Itt gyors fotó, pacsi és már haladtam is tovább. Keszthelyig a terv szerint értem el. Itt már borulgatott és lehetett rá számítani, hogy lassan vége az „örömfutásnak”. Az északi részen elég sok helyen működtek a kutak, így könnyen tudtam tartani a szabályomat, mégpedig azt, hogy ahol lehet ott tele töltöm a kulacsokat, ami kb. 2 liter. Szóval irány a déli part. 100 km-nél 25 perc előnyöm volt, de sajnos itt leszakadt az ég és a szél is felerősödött. Beöltözés és indulás tovább. Bíztató volt, hogy jól haladtam és nem tököltem el sok időt, úgy, mint tavaly. Szóval eső, hideg és szél… Nem volt jó érzés így menni, de egy régi kollégám kijött elém, aminek nagyon örültem, beszéltünk néhány szót és mentem is tovább. Motivált, hogy elmesélte a barátaihoz tart sörözni, de ebben az időben még ehhez sincs kedve… Cseréletem volna vele:).
Sötétedés.
Fejlámpa fel. Eső esik továbbra is, kezdek nyűgös lenni, de nincs nagy baj. A tervem szerint a déli parton a vasúti pályaudvarokon próbálok meg vizet szerezni. Ez nagyon jól működött az utolsó vonatig. Innentől bezártak ezek a helyek. Balatonszemesen tudtam utoljára így töltekezni. Letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra, ami a közkutakat mutatja a térképen, ezt próbáltam használni. Sajnos Siófokig nem tudtam sehol szerezni vizet még ennek segítségével sem, mert még nem működtek a kutak, amik a közelemben voltak, viszont 6 extra km-t össze tudtam szedni a kampajgásommal :(. Siófokon már éreztem, hogy ebből baj lehet. Legalább egy órája nem ittam. Itt nagyon sokat szédelegtem. Bevillant a fejembe, hogy mekkora lúzerség lenne azért megállni, mert nincs víz a Balatonnál… Egy lehetőségem marad. Lesétáltam a partra, leguggoltam, térdig vizes lettem a hullámoktól és ittam. Feltöltöttem a kulacsokat és tovább indultam. Itt már tudtam, hogy nem lesz meg a tavalyi időm az extra táv és a keresgélés miatt. Féltem, hogy a gyomrommal lesz valami, de semmi baj nem lett. Ha ezt előbb kitalálom… Innentől a 28 órán belüli időt próbáltam tartani, ez tűnt reálisnak.
Lassan felkelt a nap.
24 óránál 201 kili. Hamar eljutottam Balatonalmádiba. Itt néhány ismerőssel beszélgettem és mentem tovább. Káptalanfüreden Édesanyámék szurkoltak, ami nagy lökést adott az utolsó kilóméterekre. Végül 27 óra 40 perc lett a vége és 228 km… A befutónál nagy Családi szurkolás fogadott, aminek nagyon örültem. Jó kis menet volt. Örültem, hogy kaptam ebben az időszakban egy olyan lehetőséget, amire készülhettem, izgulhattam, formában tarthattam magamat és ami miatt imádom az ultrákat az, hogy magamban lehettem. Egy olyan éjszakát is átélhettem a Balatonon, ahol két emberrel találkoztam. Ezek miatt a pillanatok és élmények miatt is marad emlékezetes ez a futás.
Akiknek extra hálával tartozom:)
A szervezőknek, hogy biztosítják számunkra ezeket a lehetőséget!
A szurkolóknak a fantasztikus biztatást, amit kaptam végig az utamon! Peace and Love!
Nem szeretnék megfeledkezni arról sem, hogy a Hammer termékek nélkül nem lett volna ilyen egyszerű, már nem először az energia pótlásom. Köszönöm Krisztián! Balaton vizével egyszerűen utánozhatatlan.-)
Végül külön köszönöm Monorierdő Önkormányzatának a támogatását. Mindig büszke leszek arra, hogy innen indultam!”