“Sziasztok!
Mag Erika vagyok, 37 éves (május 15-én, a PUB napján lesz a 38. születésnapom) a PUB-ra Budapest, XVI. kerületéből érkezek. Kb. 8 éve mentem először ki futni, de nem én „döntöttem” a futás mellett, valahogy belesodródtam. Azóta az életemnek egyre jobban része. Ma már olyan, mint a fogmosás. Kibírom nélküle ha nagyon muszáj, de rossz marad egész nap a szám íze, hiányzik a frissesség. Ultrázni kb. 4-5 éve kezdtem.
Nehéz választani a versenyek közül, de a két Ultrabalaton teljesítésemre vagyok a legbüszkébb 😊 és a Spartathlon-ra. De pl. a 100 Miles of Istria 110 km-es távjára is szívesen gondolok vissza, illetve a 2018-as Korinthosz.hu versenyre. Azonban legjobban a napi futásokat, edzéseket szeretem. Tavaly november óta heti 140-180 km-eket futottam. Időben ez kb. heti 12-15 óra.
Ki a példaképem az ultra futásban?
Olyan futók vannak, akikre felnézek és szeretettel, tisztelettel gondolok, akiktől elleshetek, beépíthetek kis „trükköket” a saját futásaimba. Természetesen Lubics Szilvi és Maráz Zsuzsi az abszolút királynői az ultrafutásnak számomra is, de sokszor tanulok pl. a saját sportolóimtól vagy más, kevésbé „ismert” futóktól. Látom, ahogy küzdenek napi szinten, hogy megoldják, hogy kijussanak futni, időt fordítanak magukra, ha sérültek nem adják fel, hanem újult erővel indulnak neki újra amint lehet. Ezek mind példaértékűek számomra.
Van egy 9 éves fiam, aki a világ közepe nekem, illetve tavaly nyár óta, egy kutyus is a „családunk” része. Korábban szociális területen dolgoztam, innen nyergeltem át 3 és fél éve edzői pályára, azóta az Ensportnál dolgozok futóedzőként és a teljesítménydiagnosztika laborunkban végzek méréseket. Nagyon szeretem a munkámat és sok tapasztalatot be tudok építeni a korábbi gyermekvédelmi, családokkal végzett tevékenységemből. Egyéb hobbira nincs időm, de egyelőre így kerek az életem. Szeretek írni, így jobban ki tudom fejezni az érzéseimet, könnyebben át tudom adni a gondolataimat, mint szóban. De ezt nem tekintem hobbinak, inkább terápiás tevékenység.
Az Ultrabalaton, a Balaton megkerülése fantasztikus élmény számomra. Nem egy futóverseny, hanem egy utazás. Szó szerint. Két lábon utazok 221 kilométert, belül pedig több, mint egy napot barangolok, tapasztalok. Egy nagy élményhalmaz, amit ha csak tehetem igyekszem minél többször átélni. Tavaly egy sérülés miatt nem tudtam futni egy ideig, később is csak rövidebb távokat. Nekem nem fontos a verseny, futni szeretek, a Balaton pedig ott van, meg lehet kerülni így is.
A segítőim két barátnőm, Anita és Zsófi lesznek. Autóval jönnek majd, kerékpáros kísérőm nem lesz. Anita már harmadik alkalommal kísér el ezen az úton. Tavaly nyáron körbetekertük a Balatont, különleges élmény volt. Így nyaralunk mi. A születésnapomon is egy ideje többet szoktam futni az éveim számánál 😊. Idén úgy alakult, hogy a PUB-ban ünnepeljük a csajokkal 😊.”