2021.05.15. 6:30 (Balatonfüred)
Odaérünk a teljesen üres Aquaparkba. Nincs rajtkapu, felhajtás. Csak mi és az izgalommal teli várakozás a levegőben. Az autóba bepakolva külön kis tasakokba, felcímkézve minden, ami kellhet az egész út alatt: ruhák hideg idő esetére, ruhák meleg idő esetére, ruhák eső esetére, ételek-italok minden esetre. A zsákomba bepakolva a legszükségesebbek: víz, ételek kis zacsikban, telefon, a 2 db bekapcsolt GPS jeladó, (Megnézem a „fejemet” a PUB oldalon, amit nézni fognak sokan. Kisebb gyomorgörcs… nézni fognak… mint egy valóságshow. Bevallom, feszélyezett ez a tudat, ráadásul a fotón szereplő fejemmel sem voltam elégedett, na de ez legyen a legnagyobb gondom…) A szívembe bepakolva minden, amire szükségem lehet: a sok kilométer a lábaimban, a két megtett Balatonkör a zsigereimben, a sok jókívánság a gondolataimban, az erős akarat a fejemben.
2021.05.15. 7:00 (Balatonfüred)
Hát akkor indulás. Összeölelkezek két szőke angyallal. Ők a segítőim: Anita és Zsófi. Már emiatt az ölelés miatt megérte. Haladok lefelé kicsit bukdácsolva a göcsörtös köveken az útig. Óvatosan teszem egymás elé a lábaimat. Szép is lett volna az első 150 méteren összetörni magamat 😊. Az úton átérve jobbra kanyarodok. Mindig bal kéz felé van a tó. Ezt megtanultam Kozma Banditól 😊. Ott van most is. Ez megnyugtat. Bringások drukkolnak az úton, eszembe jut az előző nyári körbetekerésünk. 10 km-t tudtam akkor még csak futni (fájdalommal), de így legalább mindenképpen maradt a két keréken kerülés, amivel teljesen új élményeket kaptam. Rendben haladok az úton. Tihanynál volt egy szakasz, ahol felújították a bringa utat, de nem volt vészes, megoldható volt a haladás ott is.
2021.05.15. 7:35-11:00 (Aszófő-Kővágóörs, 6-40 km)
Föl-le-dimb-domb. Hm ez nagyon kellemes, gyönyörű, jól haladok, higgadt vagyok. Fura, hogy ennyire egyedül futok és a tudat, hogy „nincs senki a pályán”. Egész más, mint egy Ultrabalaton. Nincsenek egyéniek, csapatok, frissítőpontok, autós és kerékpáros kísérők. Zenét nem merek hallgatni, mert nagyon közel jönnek az autók. Sokszor szinte le kell ugranom előlük az út menti susnyásba. Néhány autó dudál is. Nem tudom, hogy azért, hogy jelezzék, hogy mi a fenét keresek ott vagy udvarlási céllal teszik, mindenesetre az összes ilyentől kisebb szívrohamon esek át. Hiába volt minden szép, azért örültem, amikor Aligánál lemehettem kicsit a bringaútra Zánka felé. Itt is voltak nagyon kedves szurkolók, pl. egy anyuka a kislányával, bringás társaság és Solo is itt volt a feleségével és a kislányával. Annyira örültem nekik. Minden ilyen találkozás feltöltött 😊. Ezúton is köszönöm!
Sajnos itt már elkezdett fájni a csípőm. Napokkal előtte is „éreztem már”, de akkor betudtam egy „verseny”, megmérettetés előtti „kötelező” itt fáj-ott fájnak, ami elég gyakori és általában a versenyen teljesen elmúlik vagy elő sem jön. De ez sajnos erősödött. Nem az izomban éreztem a fájdalmat, hanem a csontomnál, ami megijesztett…
2021.05.15. 11:45 (Badacsony, Varga-Pincészet, 53 km)
Itt minden évben nagy buli van. Az egyénieknek nem kötelező átfutni a pincén, de én mindkétszer átfutottam, mert ez annyira úbés 😊. Most is kinyitották nekünk, de buli, futók és tömeg helyett egy furán néző portásbácsi volt csak ott és Zsófi, aki mutatta az utat és fotózott. A parkolóban frissítettem egyet és jó érzéseim voltak. Úgy éreztem a csípőm is rendben lesz és nagyon jól voltam minden szempontból. Számomra kedves rész jött. Badacsonytördemic a kis dombjaival és a pincészetekkel, kedves házikókkal, kőkerítésekkel tarkított kanyargós úttal várt. Nagyon jól haladtam, kellemes tempóban. Csak hát a csípőm… A fájdalom visszatért és sajnos egyre inkább erősödött. Az utóbbi másfél évemet 3 csonttörés is nehezítette. Hónapokat töltöttem nemhogy futás nélkül, de a napi feladataimat sem tudtam ellátni, a lakásból is alig tudtam kimozdulni, segítséget kellett kérnem ahhoz is, hogy a fiam az iskolába eljusson… Rosszul éltem ezt meg. Utána hosszú, hónapokon át tartó rehabilitáció következett. Tavaly júliusban kezdtem újra a futást. Párszáz méterekkel és sok gyógytornával. Szeptemberben jutottam félmaratoni távig, október végén maratonig. Senkinek nem kívánom ezt az időszakot. Magamnak sem. Soha többet! Így erősödött bennem az érzés, hogy nem szabad végigmenni és megkockáztatni egy hasonló fájdalmas és frusztráló időszakot, amikor testi-lelki mélypontra kerül az ember. Idén nyáron jönni-menni szeretnék a fiammal, anyukámmal és a kutyámmal, barátokkal találkozni és futni. Én így vagyok boldog. Ha körbefutom a Balatont az nagyon klassz. Fogcsikorgatva talán ment volna, de ami utána várt volna az sokkal ijesztőbb volt, mint a vágy, hogy másnap befussak Balatonfüreden.
2021.05.15. 13:15 (Keszthely, 86 km)
Keszthely 1-hez érve a kishídnál a „Vadlános” Gelencsér Zoli várt és kedvesen mutatta az utat, ami egy építkezés miatt el volt terelve. Keszthely 2-re fejben nagyon rossz állapotban értem be. Itt már tudtam, hogy fel fogom adni. Aranyosak voltak Anitáék, már adták a „szokásos” Calippo-t, de most valahogy nem esett olyan jól… Itt vártak Dávidék is (masszőr az Ensport-nál és régóta segít nekem, nagyon kedvelem Őt). Megmasszírozta a csípőmet, de csodát érthető módon nem tudott tenni már. Ricsiék (kedves barátom és sportolóm) is itt voltak családdal, 3 gyerekkel. El sem hiszem mennyi kedves ember volt körülöttem. Bár ez talán így még nehezebb volt. Nem akartam Nekik csalódást okozni, ott még nem mondtam biztosra, hogy abbahagyom. Tovább haladva egy másik kedves sportolóm is ugrált egyet nekem az út szélén, hát hihetetlen. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött, kijött aznap és rám szánta az idejét!
2021.05.15. 17:40 (Balatonberény, 101,3 km)
A végén már sokat sétáltam. Kb. 6-7 km-t bandukoltam, a többit futottam. Tudtam futni, de minden lépésnél éreztem a csípőcsontomat és már nem volt kedvem. Elhatároztam, hogy a szülinapomat nem rontja el semmi!!! Megvolt a „hosszú edzésem”, futottam (na jó, a végén gyalogoltam) 101 km-t, nem is rossz tempóval a szintekhez képest, na meg korábbi önmagamhoz képest (csak ez számít). Jött Anita bringával, kérdezte mit kérek. Itt már el mertem mondani (95 km környékén), hogy ennyi volt, nem megyek tovább. Jó hangulatban haladtunk, elértük a kocsinál Zsófit, Ő is jött velünk tovább. Kerestük a 100-as táblát, hogy majd ott feladom, de nem volt 100-as tábla 😊. Pech 😊. 101,3 km-nél volt egy UB-s tábla. Ott „ünnepélyes keretek között” leállítottam az órámat (kiírta, hogy az edzés eredménytelen volt 😊, ezen jót nevettünk, lefotóztuk), levettem a zsákomat és felakasztottam a táblára. Nem volt kedvem szomorkodni. Tudtam min kell még dolgoznom. Egyszerűen kevés volt az időm. 9 hónapja kezdtem a futást 4 hónap kihagyás után nulláról. Nem volt időm szinteket futni (a dimbes-dombos Balaton-Felvidék szedte szét a csípőmet), nem volt időm egyben 100 km fölöttieket futni. Hiába volt ez az eddigi legerősebb alapozó időszakom, ezek szükségesek szerintem egy sikeres és biztonságos Balatonkerüléshez.
2021.05.26. 11:25 (Budapest, XVI. kerület)
Most fejeztem be a 33,33 km-es futásomat (vannak a számokkal kisebb dilijeim 😊). A szokásos Hungaroring – Csömöri-tó körömön voltam. A csípőmet már alig „érzem”. Volt pár rossz napom, lelkileg, volt néhány mélypont a feladás miatt, de most minden rendben. Jó döntés volt. Megelőztem egy nagyobb sérülést. A Balaton ott maradt, ahol van és vár rám. Egyszer újra…