Jöjjön az első Privát Ultrabalaton beszámolóm.
Kezdjük ott , hogy majdnem egyedül kellett volna , hogy fussak mivel azok a segítők, akikre gondoltam sajnos vissza kellett , hogy mondják.
Nekem volt tartalékba egy harmadik segítő, akit 1 hónapja ismertem meg a csapatunkba szerintem le is írhatóm a nevét Szabó Zsoltinak hívják. Ő volt az az ember, aki minden kérésemet, kívánságomat profin teljesítette. Előző este még beszéltünk, hogy szeretnék frissíteni és egy szavam nem lehet rá. Köszönöm Zsolti még egyszer a sok segítséget neked igazi csapat ember vagy!
Pénteken mikor megérkeztem Balatonfüredre már az eső fogadott és erős viharos szél. Ez ki is tartott szombat reggelig, de akkor már csak az orkán erejű szél lökések voltak és ezzel a lökettel el is indultam az utamra 7 órakor.
Rajt után szóltak a szervezők, hogy nem működik a chipem (mindent bekapcsoltam indulás előtt 15 perce) mondták, hogy fussak tovább, ők megcsinálják a hibát. Szerencsére sikeresen ki javították és már online is látható voltam. Köszönöm nekik még egyszer!
Eközben nagyon szépen haladtam az északi parton, délelőtt tartottam a tempót és a pulzust is, amit edzőmmel megbeszéltünk. Közben az orkán erejű szél nem csillapodott és együtt kellett, hogy fussak vele. Volt időszak mikor még a nap is ki sütőt rám és én közben mosolyogtam, hogy végre süt a nap. De ez az öröm nem tartott sokáig, mert Szigliget felé újra be borult és feltámadt a szél.
A segítőmmel óránként találkoztam a megbeszélt pontokon az útvonal mentén. Délután már a déli parton futottam ott kicsit könnyebb volt ,én is erőre kaptam, mivel nem kellett szembe széllel futnom.
Jött az este én is kezdtem már fáradni, de mentem előre ahogy tudtam. A segítőmmel ekkor már sűrűbben kellett, hogy találkozzak, több időt is töltöttem el frissítéssel.
Közben ahogy futottam a korom sötétben megérkezve Balatonlellére, a strandon ért az a probléma, hogy lekapcsolt az órám – mivel lemerült az aksija – 15 órát bírt gps-sel és én erre nem gondoltam, hogy le fog kapcsolni. Ekkor már csak a telefonomon tudtam követni a pálya nyomvonalát , hogy ne térjek le.
Itt már éreztem a lábaimat, hogy kezdenek fájni, de még volt erőm, hogy fussak tovább . Az időjárás egyre rosszabb lett mert el kezdett esni az eső, hideg is lett, és még a szél is fújt.
Megérkeztem Balatonszemesre, ahol vártak a szurkolók, akikre nem is számítottam. Nagyon jól esett velük találkozni megismerni őket . Kicsit meg pihentem beszélgettünk egy jót és tovább indultam az utamra. Készült is közös kép velük. Köszönöm nekik is a biztató szavakat. Minden jót kívántak és hajrá Krisztián hangosan mondták miközben már el is indultam tovább.
Ez a hatalmas erő amit adtak 110 km-nél, ez ki is tartott egészen Balatonszárszó és Balatonföldvár között, mikor már annyira fájtak mindkettő combom, hogy fel kellett adjam 130 km-nél.
Nem az a típus vagyok, aki feladja csak úgy, de fontosnak gondoltam az egészségemet . A szívem vitt volna még tovább, de el kellett, hogy fogadjam a testem jelzéseit most.
Nem bánkódok, mert minden percét élveztem a futásom alatt a Balatonon.
Jövőre vissza térek májusba, de akkor együtt futok minden nevezővel! Addig pedig egy kemény téli alapozás vár rám.
Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem, azoknak is köszönöm, akik a helyszínen vagy éppen az utcán sétáltak.
És egy hatalmas taps a segítőmnek Zsoltinak.
Köszönöm!