Jöjjön a második Privát Ultrabalaton beszámolóm.
Idén is majdnem egyedül kellett volna, hogy fussak de szerencsére édesanyám el tudott jönni velem és segíteni a frissítésben.
Péntek hajnalban indultunk anyukámmal Németországból egyből Budapestre felvenni a chipet. Sikeresen oda is értünk délután. Az üzletben mindenki sok sikert kívánt és hogy sikerüljön körbe futni. Még egyszer köszönöm nekik.
Még gyors vásároltam pár darab gélt. A sós paradicsomos gél nagyon finom volt köszönöm az ott dolgozó hölgynek. Sok energiát adott ahogy ő is mondta.
Ez után indultunk Balatonfüredre. Pár óra út után jól meg is érkeztünk. Gyors szállás átvétel után esti vacsorára mentünk. Vacsora után anyukámmal át beszéltük, hogy hol fogunk frissíteni a futás alatt. El jött a reggel, 5 órakor keltünk, én kicsit izgultam, hogy minden jól menjen, ahogy megbeszéltük edzőmmel.
Fél 7 kor indultunk a rajt helyszínére. Gyors bemelegítés után következett a rajt 7 órakor. A rajtot követve nagyon szépen futottam tartottam a megbeszélt pulzust. Közben kezdett világosodni jött fel a nap is. Ennek nagyon örültem mert innen tudtam, hogy szép idő lesz ma. Ahogy futottam úgy egyre jobban melegedett az időjárás is. Ez idő alatt minden rendbe volt a futással és a frissítésemmel is. Sok futóval és pár szurkolóval találkoztam. Jó érzés volt velük talizni.
Badacsonyt elhagyva jött Szigliget, ott volt egy kis problémám a cipővel mert nagyon nyomta a jobb kisujjamat és le kellett cserélném egy régi cipőre, ami jobban be volt járatva (km-re gondolok). Szerencsére ez a probléma megoldódott.
Édesanyám minden kívánságomat teljesítette a frissítéseimet szépen be készítette mindig a következő találkozási pontra. Sajnos az egyik frissítési ponton meg állt a kocsink, de szerencsére arra sétált egy család és tudtak segíteni anyukámnak, hogy tovább tudjon menni és nekem segíteni. Ez után már közeledett az este ment le a nap és egyre jobban kezdtem fázni még tudtam magamra húzni egy vastagabb pulóvert, de este 8 órakor már nagyon hideg kezdett lenni.
A legrosszabb az volt mikor meg kellett állnom frissíteni és egyből kezdtem fázni. Úgy volt vele addig futok, amíg nem ráz a hideg és sajnos este 10 órakor volt az a pont mikor mondtam, hogy most nem tudok tovább futni annyira fáztam. Így Balatonszemest elhagyva szóltam a szervezőknek, hogy most van vége.
Sajnálom, hogy fel kellett adnom, de úgy voltam vele, hogy első az egészség!
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy újra futhattam a Balaton körül. Minden percét szerettem.
Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem, azoknak is köszönöm, akik a helyszínen vagy éppen az utcán sétáltak.
És egy hatalmas taps a segítőmnek anyukámnak, akinek ez volt az első, hogy ultrafutásba segített nekem.
Köszönöm!