58 évesen Athén-Spárta oda-vissza – Jön Bogár Jani kiállítása!
Az Authentic Phidippides Run az egyik legkeményebb ultrafutóversenynek számít. Az Athén és Spárta közti duplázás a maga 490 (!) kilométerével olyan tekintéllyel rendelkezik, amelyre nincsenek jelzők. Ezt a távot idén 58 évesen teljesítette ismét az ultrafutópápa, akinek a 2023-as év több szempontból is emlékezetesnek ígérkezik. Bogár Jánossal beszélgettünk.
Másodjára teljesítetted a 490 kilométert. Laikusnak tűnhet a kérdés, de hogy lehet egy ilyen távra jól felkészülni?
Most már negyven éve futok. Nagyon sok edzésóra, verseny, kilométer van mögöttem. Egy ilyen távra való felkészülés során az évek nagyon sokat segítenek. Tudom, hogy mennyit kell beletennem a verseny előtti időszakba, de a küzdelem az úgyis a pályán kezdődik.
100 óra 30 perc lett a vége. Lenyilatkoztad már, hogy ez nem számít jó időnek, de téged elsősorban a teljesítés vonzott. Mi volt a legnehezebb?
A feléig jól ment, a második részével viszont birkózni kellett. Tudom, mindig a korral jövök, de tisztában kell lennem azzal is, hogy 58 évesen nem tudok már olyan tempót menni, mint tettem azt huszon, harminc, vagy negyven évesen. Párom, Ildikó kísért erre a kihívásra, a visszaúttal meggyűlt a bajom, de összességében elégedett vagyok, két órával gyorsabb voltam, mint tavaly, de van az a szint, amikor az idő már nem számít. És ezt tényleg komolyan mondom. Nagyon sok futó attól tud hitehagyott lenni, vagy például lesérülni, mert irreális célt tűz ki maga elé. Nem szabad! Csak úgy lehet valaki hosszú ideig ebben a sportágban boldog és kiegyensúlyozott, ha harmóniában van önmagával, és akkor mindig reális célokat hajszol.
Te harmóniában vagy magaddal?
Azt hiszem igen (állapítja meg amolyan ‘Bogár Janis’ kiegyensúlyozottsággal a hangjában – a szerk.). A lényeg, hogy az adott napon vagy időszakban mindig ahhoz az állapothoz kell társítani az elért eredményt vagy eredményeket, amiben produkáljuk. Fontosak a vágyak, de kell tudni, hogy mire vagyunk/lehetünk képesek, és akkor az elégedetlenség nem tesz tönkre semmit sem.
Az elmúlt 40 évben bőven volt olyan verseny, amelynek neve gyakorlatilag egybeforrt Bogár János nevével is. Emlékszem évről évre a Bécs-Budapest tudósításokra a híradókban, de később ide sorolhatjuk az Ultrabalatont is, nem?
Most két olyan klasszikus viadalt említettél, amelyek valóban kedvesek számomra. Hatszor sikerült nyerni a Bécs-Budapesten, és ott az UB, ahol szintén volt győzelmem, és többször álltam a dobogón. Az UB nagy büszkeségünk lehet nekünk magyaroknak. Nagyon jó, hogy annak idején Muki felkarolta ezt a versenyt, és egy nemzetközi színvonalú ultramaratonná fejlesztette úgy, hogy ez a Balaton kör mindenkié lett az évek során. (Zelcsényi Miklós, alias Muki, az NN Ultrabalaton főszervezője – a szerk.). Kis és nagy csapatban, trióban, párban is lehet indulni, és szép számú egyéni ultrafutó is rajthoz áll. Az egész Balaton környékének olyan hangulata van az UB idején, amely semmivel sem hasonlítható össze.
A 2023-as NN Ultrabalaton számodra rendhagyó lesz. Ha úgy tetszik a serlegeidből egy tárlatot tekinthetnek meg a futók.
Ez hatalmas megtiszteltetés. Ezúton is köszönöm Mukinak, hogy megszervezi ezt a kiállítást. Nehéz lesz kiválasztani, hogy melyik trófeákat állítsuk ki. Megszámoltuk, 500 serlegről beszélünk. Természetesen a legkülönlegesebbek nem maradnak otthon. A spanyolok előszeretettel adtak egymétereseket, azok ott lesznek, mint ahogy ott a helye az első százas serlegemnek is, amelyet a Hungaroringen szereztem, és nem maradhatnak ki az Ultrabalatonosok sem.